Almási Tibor: Az aktivisták és köre művészeinek alkotásai a győri Xántus János Múzeum Patkó Imre Gyűjteményében – Artificium et Historia 1. (Győr, 1992)

Minden bizonnyal nem egészen véletlen módon - gondolunk itt elsősorban az egyéni tapasztalatokra és a közösség egészét is súlytó, nyomasztó gondokra, társadalmi, gazdasági, politikai feszítőerőkre - a magyar aktivizmus az első világháború körülményei között született meg. Ennek az indíttatásnak egyenes következmenye lett az, hogy a megfogalmazott kérdések, a felvetett problémák politikai, társadalmi arculatot kaptak és csupán megjelenési formájukban öltöttek irodalmi, képzőművészeti testet. A vérgőzös, világháborús időszakban az értelmiségi körökben megmutatkozó elégedetlenség a fennálló renddel és viszonyokkal szemben azonban óhatatlanul el kellett vezessen egy olyan magatartás kikristályosodásához, amely a társadalmi irányból megközelíthető ellentmondásokat átvetíti majdan a kultúra színterére is. Hogy mikor következik be a pillanat, amikor a művész-értelmiségiek tudatára ébrednek annak, hogy saját eszközeik - a szó, a betű, a festmény, grafika, szobor vagy plakát - lehetnek ugyanolyan hatékony tiltakozó eszközök, harci fegyverek, mint a konspirációs vagy nyílt szervezkedés, barrikádharc és sztrájk, arra nehéz feleletet találni. A pillanat valószínűleg nem is az volt, amit mi annak vélünk, tudniillik az agyakban lángot gyújtó szikra, hanem egy olyan halmozódó tapasztalat csírája, amely végül is valóságos műveszeti mozgalommá nőhette, nőtte ki magát. "1915 november 1.-én jelent meg a Tett: ezen a napon indult sokat vitatott útjára a magyarországi aktivista mozgalom" - írja ennek vezéregyénisége, a Tett útrabocsáto-főszerkesztője, Kassák Lajos. (1.) Az író, képzőművész Kassák az időbe visszakanyarodó írásában megerősíti fenntebbi sejtésünket, amikor papírra veti azt, hogy bár az aktivista mozgalomhoz vezető "út nyílegyenesen tudatos volt", a" mozgalom azonban csak lassan, hosszú évek alatt bontakozott ki". (2.) Habár a Tett nem fogalmazott meg közelebbi és távlati célokat követő programot, misszióként felvállalt es teljesített hivatása az volt, hogy megtegye a lépést "amelyről száz évvel korábban annyit vitatkozott a reformkor: hogy Magyarország ne haladjon nemzedékekkel elmaradva a külföld után", hanem "kortársként vegyen részt az időszerű szellemi küzdelmekben" (3.). A Tett ilyen összefüggésben a cselekvéskényszer szüleménye volt, s mint neve, címe is sugallni próbálta, a kátyúba jutott szociáldemokrata politikai eszmények es megposványosodott kultúrideálok hínárjából kereste a kiutat, olyan kísérletek vágás-ösvényén, amelyek az egyetemes avantgárd mozgalmat jellemzik majd. A túlfeszített Osztrák-Magyar Monarchiabeli, a háborús célokat kiszolgáló erőltetett nacionalista hangulatkeltés viszonyai között, a Tett közgazdász, szociológus, de elsősorban irodalmár szerzői a köldökné3