Almási Tibor: Az aktivisták és köre művészeinek alkotásai a győri Xántus János Múzeum Patkó Imre Gyűjteményében – Artificium et Historia 1. (Győr, 1992)

zés helyett a világ tárulkozó ablakai felé fordultak azzal a nem titkolt szándékkal, hogy mármár az utolsó pillanatban egy közeledő lépést tegyenek a nemzetköziség orruk előtt gőzerővel meglóduló árama felé. A magyar aktivisták, a Tett megjelenése kezdetén a német Die Aktionban találták meg azt a követendőnek ítélt kiindulási pontot, magatartást, amely a "világmegváltásra" szövetkezett, előrenéző magyar értelmiségi csoportosulás meggyőződése szerint a kortiadt, aggastyán monarchia anakronizmusai elleni küzdelemben új irányt szabhatott a történelem folyamának. A Franz Pfemfert szerkesztette Die Aktion határozott politikai elkötelezettségű lap volt, olyan, amely társadalmi orientációja következtében kevés hangsúlyt fektetett a művészetre, művészeti elméletekre. Illusztrációit is abból a körből válogatta, amely az aktuális politikai hangsúlyok fokozását voltak hivatottak képviselni. Ebben a viszonylatban a Die Aktion a harcos, társadalomkritikus expresszionizmus szószólója és következetes továbbvivője. Baloldali, egyes esetekben ultrabaloldali, montanisztikus, az anarcia felé hajló nezeteit nem rejtette véka alá, és nyíltan vállalta a forradalmak, forradalmi mozgalmak támogatását is. A céljaikat még csak körvonalazó, a szellemi, politikai küzdelmek perzselő tüzébe éppen csak hogy belekapó Tett-es magyar művészekre a legnagyobb hatást a Die Aktion kőkemény, sziklaszilárd forradalmisága es megingathatatlan pacifizmusa, háborúellenessége gyakorolta. A Tett alig öltött szuverén formát, munkatársai alig lendültek bele nyíltszíni'ütközetükbe, amikor "a hadviselés érdekeit veszélyeztető tartalma miatt" (4.) 1916 nyarán betiltották. A kezdeti lökőerőtól lendületbe jött szellemi gépezetet azonban már nem lehetett megfékezni, leállítani, már csak azért sem, mert a háborús cselekmények, események a társadalomra napról-napra egyre nehezebb teherként ráfekvő súlya, a fronterőviszonyok aggasztó romlása olyan politikai légkört teremtettek, amelyben a hallgatás, a meghunyászkodás a lelkiismeret ellen elkövetett bűnnek minősülhetett volna. Már pedig egy ilyen tehertétel erkölcsi következményeit a haladó magyar értelmiség nemcsak, hogy nem vállalhatta, hanem egyenesen visszautasította. Röviddel a Tett kényszerű megszűnte után Kassák Lajos megalapította a magyar avantgard legjelentősebb kiadványát, a Ma című folyóiratot. Az irodalmi fogantatású és alapállású közszereplésen túl, a Ma méltó szerepet kívánt biztosítani a képzőművészeteknek is, mégpedig abból a szemszögből nézve jövőjét, hogy - amint Kassák fogalmaz "nőjünk bele Európa egyetemes kultúréletébe, gazdagodjunk altala, és adjuk hozzá a magunk törekvő akaratát és alkotó képességét" (5.). Szemben a Tett-tel, a helyébe lépő Ma már világos, egyértelmű célkitűzéssel indult:" Legyünk időszerűek és időtállóak." (6.) Megjelenésekor 4