Almási Tibor: Az aktivisták és köre művészeinek alkotásai a győri Xántus János Múzeum Patkó Imre Gyűjteményében – Artificium et Historia 1. (Győr, 1992)

több művén is vissztér / Ophélia temetése, Kalapos férfi és gyászkendős nő/. Az 1910-es években festett Ravatal / Caspar és Herbert emlékére / című kompozícióban, a drámai momentum jelenvalóságát egy koponya és csupán félig ábrázolt koporsó eleveníti meg, miközben a festményen eluralkodnak a már túlvilági életre utaló dekoratív festői elemek. A tragédiának ilyenfajta víziójával szemben, a század második évtizedének közepén készülhetett Ravatalo

n című kisméretű olajfestményén Gulácsy Lajos az emberi halandóság egy másfajta képét adja. A vöröses-bordó háttérből magas ravatalon nyugvó koporsó bontakozik ki. Egyik végénél égő gyertyák, másiknál egy háttal és egy szemben álló fehér csuhás szerzetes jelenik meg. A kompozíciót telepítő formák leegyszerűsítettek. A színhasználat visszafogott és éles kontrasztjaival a sűrített drámai pillanatot hangsúlyozza. * Az aktivizmus kétségkívül egy rövid, de annál számottevőbb epizódja a magyar képzőművészet történetének. Jelentősége abban rejlik, hogy kitűzött céljainak megfelelően először teremt szinkront a nyugat-európai és a hazai művészet fejlődése között. Védőszárnyai alá vonja a sarjadó magyar avantgárd mozgalmat és olyan művészeket indít útnak, akik később maradandó értékekkel gazdagítják az egyetemes kultúrtörténet tárházát. 21