Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 57. (Győr, 2019)
Tanulmányok - Oláh P. Róbert: A győri székeskáptalan személyi összetétele 1658 és 1725 között
OLÁH P. RÓBERT A GYŐRI SZÉKESKÁPTALAN SZEMÉLYI ÖSSZETÉTELE 1658 ÉS 1725 KÖZÖTT nem választotta volna ezt a lehetőséget, ha nem tudta volna mesterkanonoki jövedelmének szintjét biztosítani, vagy megugrani azt a fehéregyházi plébániai javadalommal. Holbichon kívül más nem mondott le plébániai javadalomért cserébe. Nem úgy, mint más stallumokért. A káptalan vizsgált korszakában összesen nyolcán mondtak le stallumukról. Egyik a fent említett Holbich, de itt kell még megemlíteni Csernátonyi Miklóst, aki nem megfelelő életvitele folytán vált méltatlanná a stallumára. Rajtuk kívül hat személy mondott le győri stallumáról. Minden esetben vagy magasabb oszlopos kanonokság elnyerésekor, legtöbbször nagypréposti stallumba kerüléskor vagy püspöki kinevezés alkalmával került erre sor. Ezt látjuk Kondray Tamás esetében, aki vasvári, valamint Kecskeméty Mihálynál és Zádory Mihálynál, akik veszprémi nagyprépostságuknak a kezdetén mondtak le. Dvornikovich, Széchényi és Telekessy pedig megyéspüspöki működésük során intettek búcsút a győri székeskáptalannak. Ebből a sorból némileg kilóg Lippay Miklós, aki pozsonyi kanonokságának kezdetén adta vissza győri stallumát. Több esetben azonban további, a győrin túli javadalom megszerzésekor sem váltak meg a kanonokok győri pozíciójuktól. Hatan jártak el így, figyelemre méltó, hogy ők — Gorup Ferencen, aki vasvári olvasókanonok és Haidfeld Bernáton kívül, aki pozsonyi kanonok lett — mind a fehérvári társaskáptalanban szereztek stallumot. Ez esetekben azonban nem merült fel a lemondás lehetősége. Érdekes, hogy korábban, a késő középkor folyamán ez a tendencia fordított előjellel működött Győr és Fehérvár esetében.62 Gallovich, Matusek, Kuzmich és Salvacci Oktivián fehérvári javadalmuk mellett is megtartották korábbi szerzeményeiket. Úgy tűnik, a nagypréposti és püspöki előmenetelen kívül ezek a javadalmak nem érték el azt a szintet, hogy a lemondás mellett döntsenek a fenti személyek. Pedig a fehérvári stallummal járó javadalmakjelentősek voltak, bizonyítja ezt az is, hogy Salvacci halála után a győri székeskáptalan is magáénak akarta tudni azokat.63 Erre azonban nem került sor, ugyanis a királyig, mint főkegyúrig vitt ügy nem hagyta jóvá a fehérvári őrkanonoksághoz és a tihanyi apátsághoz tartozó javadalmak feletti győri káptalani joghatóságot. A stallumok megtartása azonban a győri székeskáptalani helyek magasabb presztízsét sugallja. Ha összesítjük a kétféleképpen, de további stallumhoz jutók számát, azt látjuk, hogy az a káptalanban lévő kanonokok 19,4%-át, tizenhárom főt érint. Elmondhatjuk, hogy a kanonokok majd ötödé további stallumot nyert, ami a káptalan nyitottságáról árulkodik. A továbblépés más benefíciumba nem újdonság, vagy kora újkori jelenség. Köblös József kimutatta, hogy az 1458 és 1526 között a győri székeskáptalanban működő százkilencven kanonok 17%-a további állomáshelyre jutott.64 Az arányok tehát közel azonosak, a káptalani tagok ötödé mindig mobilisabbnak 62 Lásd Köblös: Az egyházi középréteg 86., táblázat vonatkozó részei. 63 Bedy: A győri székeskáptalan 438. 64 Köblös: A budai, fehérvári, győri és pozsonyi káptalan 76. 167
