Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 57. (Győr, 2019)
Tanulmányok - Jankovits László: Rimay János levele Naprághy Demeterhez
JANKOVITS LÁSZLÓ RIMAY JÁNOS LEVELE NAPRÁGHY DEMETERHEZ vagyis 1599. március vége és október vége között tartózkodott Kolozsvárt. Ferenczi szerint „a fejedelem mellett akart szerencsét próbálni”,21 de valószínűleg hiába, mert jóval a fejedelem bukása előtt elhagyta Erdélyt. A levélbeli „élethasomlatosság” kifejezés valószínűleg erre a közös sorsra utal: más időtartammal, más státusban mindketten kudarcot vallottak a királyi Magyarországtól távolodó és az Oszmán Birodalomhoz közeledő „tündérországban”.22 3. Rimay, a latin költő Korábban már említettem, hogy a balszerencsét a sztoikus filozófia szerint miként kell feldolgozni a levél szerint. Tekintsük meg közelebbről, hogy miként és egyáltalán miért ír a téma kapcsán verset Rimay. A költemény gondozott, párhuzamos helyekkel ellátott szövegét a tanulmány függeléke tartalmazza, itt a prózafordítás olvasható. „Úgy van, hogy a sors többnyire mindenféle ember számára kedvező, de a tanult embereket nehéz sors sújtja. Úgy illik, hogy ők eltűrjék az irigységet s az emberek nyelvelését, és sokak lába sokszor tiporja őket. Hiszen ez a mi korunk leggonoszabb rontása, ilyen az emberek erkölcse, ez a vészes kimenetelű kór. A köznép mindenben azon igyekezik, hogy az erény virágát elfojtsa, de hiába igyekezik, az megmarad. Az megmarad, s mint a zöldellő pálma, ha megterhelik, elevenen, erősebben emelkedik fel, bármekkora is a teher.” A vers vissza- és előretekintve foglalja össze azt, ami a levélben áll. A szentenciózus kezdet visszatekint a balszerencsére, ugyanakkor a kor, tágabban az evilági élet sajátságára tekint: arra, hogy a kiváló emberek szükségképpen ki vannak téve a hitványak támadásainak - ezt példázza a levél következő részében ékesen gyalázott Madách Péter. A vers végén a teher alatt növekvő pálma példája pedig mintegy reménységet ad a jövőre nézve. A versben többnyire a leggyakrabban használt iskolai auktorok, Vergilius, Ovidius, Cicero, Lucanus, Horatius,23 ritkábban Claudianus, Statius, Martialis, Apuleius, Szent Ágoston szövegpárhuzamai mutathatók ki. A párhuzamok nem vezetnek szerkezeti vagy tartalmi kapcsolatokhoz, inkább Rimay műveltségének és tehetségének bizonyítékai: mutatják azt, hogy a szerző a régiek veretes nyelvén tud megszólalni. A vers végi pálma-allegória az emblémaköltészet hagyománya révén szintén közhelynek számít a korban. A számos ókori szerzőnél (Arisztotelésznél, Plutarkhosznál, Pliniusnál, Gelliusnál, másoknál) megtalálható gondolat, miszerint a többi fától eltérően a pálma, ha terhet helyeznek rá, nem lefelé görnyed, hanem kettéválva tovább nő, a reneszánszban az emblémák és a bölcs mondások gyűjte21 Ferenczi: Rimay 46. 22 Erről az időszakról részletesen 1. Kruppa Tamás e kötetbeli tanulmányát. 23 Mészáros: XVI. századi 33. 65
