Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 57. (Győr, 2019)
Tanulmányok - Jankovits László: Rimay János levele Naprághy Demeterhez
ARRABONA 2019. 57. TANULMÁNYOK ményeiben éledt újjá, és többféleképpen parafrazálva terjedt a humanista latin költészetben.24 Rimay parafrázisának legközelebbi párhuzama a protestáns neolatin költészetben található. A pálma-allegóriát tartalmazó záró disztichon első sora („Illa manet palmaeque instar suppressa virentis”) esetében Petrus Vincentius (Peter Vietz) epigrammájának első sora {pressa sub ingenti ceu pondere palma virescit”) áll a legközelebb Rimay verséhez. A sor mindig kétsoros, hol hexameterben, hol pentameterben végződő epigrammában került ki Vincentius tolla alól, először 1568 októberében, Crato von Krafttheimhez írt levelében. Itt a folytatás: „sub cruce sic nostra est conspicienda salus” (így kell üdvösségünket szemlélnünk a kereszt alatt) .25 1571 áprilisában Vincentinus album amicorum-bejegyzésében a pentameter erre változik: „sub cruce sic florent dedita corda Deo” (így virulnak a kereszt alatt az Istennek felajánlkozó szívek).26 Tanítványa, Samuel Wolf Vincentius epitaphiumaként az első, 1568- as változatot közölte 1581-ben.27 Rá három évre a disztichon második változata kötetzáró versként jelent meg Johann Jakob Grynaeus teológiai disputációinak kiadványában.28 A következő, a verset záró sor („fortius ad quodvis vivida surgit onus”) legközelebbi párhuzama ez a kétsoros hexameter: Fortius ut surgit, sub duro pondere, palma, / sic magis accrescit duris Ecclesia rebus (amint a kemény teher alatt erősebben növekszik a pálma, úgy gyarapodik jobban a zord viszonyok közt az egyház). Nyomtatásban először Luther több művének 1571-es latin nyelvű kiadásában, a kiadó Heinrich Peter Rebenstock előszavában olvasható.29 Megjelenik a magyarországi kapcsolatokkal rendelkező lipcsei tanár, Matthaeus Dresser egyházi ünnepekről szóló, Mágocsy Andrásnak ajánlott, Debreceni Mihály által bevezetett, számos magyar szerző által kísérő versekkel ellátott munkájának végén - itt sejthetjük, hogy Rimay ismerhette ezt a forrást.30 Van emellett egy szerzőnk, akinél mind a két epigramma, és egy további változat is megtalálható. Ez Martinus Mylius, aki Filozófiai kert című munkájában a Vincentius- és a Rebenstock-epigrammát egyaránt közli, utóbbit Dresserre hivatkozva, és saját változatot is ad: „Palma virens iustum pulchra sub imagine pingit: / Illa oneri, hic duris succubuisse nequit.” (A zöldellő pálma a szép kép alatt az igaz embert festi: emez a teher, amaz a zord viszonyok alatt nem hajlandó meggörnyedni.)31 24 Henkel-Schöne: Emblemata 192-193. 25 Tagmann: Vincentius 301. 26 Claussen: Stammbuch 88-89. 27 Bauch: Breslauer Schulwesen 295. 28 Grynaeus: De christianae A/4/v. 29 Rebenstock: Praefatio )(/6/v. 30 Dresser: De festis D/7/v; vö. Szabó: Későhumanizmus 216-222. 31 Mylius: Hortus 168. A téma harmadik feldolgozása alighanem a szerzőtől származik, mert három oldallal korábban olvasható a disztichon, csekély eltérésekkel. 66
