Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 57. (Győr, 2019)

Tanulmányok - Jankovits László: Rimay János levele Naprághy Demeterhez

■

ARRABONA 2019. 57. TANULMÁNYOK

tekintve az olvasmányok Cicero esetében a Filippikák, Seneca esetében az Erkölcsi levelek lehettek - hacsak nem a levél-műfaj miatt kerültek éppen Seneca leveleiből ide az idézetek. Petrarca levélgyűjteményének nyomát egyelőre nem találtuk a szövegben. A latinul író Petrarca művei közül egyet, az Orvosság jó és balszerencse ellen című dialógus-füzér tartalmában nagyon is ideillik, és ez az a Petrarca-mű, amelyet Rimay ismert, talán birtokolt is.3

1. „Nevendékeny korunkban”

A Naprághy Demeterhez intézett levélben a következő mondat olvasható: „Azokról az régi időkről és napokról emlékezem, akik nevendékeny korunkban is szövetséget tartattanak köztünk az jóakaratra.” Már az első (s mindmáig egyetlen) Rimaymonográfus, Ferenczi Zoltán is problémát látott ebben az állításban: „ebből közeli egykorúságra kellene gondolnunk, holott Napraghy 17 évvel (szül. 1556.) volt idősebb”4 Rimaynál, aki egy 1616-os kihallgatási jegyzőkönyvben mint tanú 43 éves életkorral szerepel, vagyis 1573-as születésű.5 A probléma azóta tovább bonyolódott, amióta a kutatás számon tartja Rimay 1592-es levelét Justus Lipsiushoz, amelyben 23 évesnek nevezi önmagát, eszerint tehát 1569-ben született.6

A kérdéssel Rimay szempontjából a legutóbb Ötvös Péter foglalkozott.7 Ő közvetve felhasználja azt az információt, amely alapján közelíteni lehet egymáshoz a levélíró és a címzett életkorát: Mikó Árpád és Pálffy Géza győri székesegyházi síremlékekkel foglalkozó tanulmányát, amely a sírkő archív fotója alapján közli a feliratot. Ferenczi - és nyomában számos szerző - helytelen kormeghatározása azon alapulhatott, hogy Károlyi Lőrinc Speculum Jaurinensis ecclesiae... című, a székesegyházat és püspökeit bemutató, a szerző halála után kiadott munkájából vagy egy abból merítő szakirodalmi forrásból tájékozódott. Károlyinál ugyanis a sírfelirat ekképpen áll: „vixit annos LXIII. obiit in sede Episcopali, die 25. Martii Anno Domini MDCXIX” (élt 63 évet, eltávozott püspöki székhelyén, az Úr 1619. évében, március 25-én).8 A sírfeliratot Mikó Árpád és Pálffy Géza egy archív fotóból kiindulva így olvasta: „vixit an(nos) [LV.] ob(iit) an(n)o [Domini MDCXIX]”.9 A Magyar Művelődéstörténet Lexikonénak Naprághy-szócikkéhez10 a szerkesztők Haller József 1881-es rajzát használták fel, amely az archív fotónak felel meg.11

3 Jankovits: Rimay 247.

4 Ferenczi: Rimay 9-10.

5 A jegyzőkönyvről Ács: A hallgatás művészete 16., 37. jegyz.

6 A levélről legutóbb Bene: Rimay 180.

7 Ötvös: Az ősz hajú gyermek.

8 Károlyi: Speculum Jaurinensis 8.

9 Mikó-Pálffy: A győri székesegyház 146.

10 MaMül VIII. 128.

11 Mikó: A művészettörténet 23.

62