Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 57. (Győr, 2019)
Szemle
ARRABONA 2019. 57. SZEMLE hibák komolyan vételét és javítását. A legnagyobb hiba mindenképpen a 43. oldal 357. lábjegyzetében található: Tott Uyhely ad vagum - ez nem Tótújhely, Zemplén vm., ma: Slovenské Nővé Mesto, Szlovákia, hanem Vágújhely, Nyitra vm., ma: Nővé Mesto nad Váhom, Szlovákia. Ugyanez igaz a 22. oldalon a 63. lábjegyzetre. Vehetjük újabb példaként a 35. oldal 293. lábjegyzetét is: Űrőgh nem Örmincz, hanem Üreg, Nyitra vm., ma Járok. Utána hiányzik Cziapor magyarázata is: Csápor, Nyitra vm., ma: Cápor, Cabaj-Cápor része. Ehhez hasonlóan a 37. oldalon is több település meghatározásával is adós marad a kötet, vagy csak téves az eredmény: javítva ezek Seztreczén (!) - Sztrecsény, Trencsén vm., ma: Strecno vagy Béláin - Egbelény, Trencsén vm., ma: Gbelány. Persze ezek tekinthetőek apró nüanszoknak, és a kiadott forrás kiválóan átírt szövegén valóban nem rontanak: ennek köszönhetően javíthatóak, a szerkesztői kívánalmat teljesítve továbbra is olvasóbarát jellegűek. Hasonlóan bocsánatos és javítható a III. fejezet első számú iratának és regesztájának hibája. Mivel Thurzó (V.) Györgyöt az 1609-es országgyűlésen választják nádorrá, így a regesztában figyelembe véve az irat keltét (1608. decembere) csak (!) grófként szerepelhet, ahogy a forrás is megnevezi: Herrn Graff. Feddést érdemelnék, ha nem beszélnék a kötet legkiválóbb forrásanyagáról, azaz a VII., Felekezeti viszonyok, építkezések és konfliktusok című fejezetről, amelyen belül Nusbaum György soproni jegyző 7 összefüggő levele képezi a legnagyobb értéket. Hasonlóan igényes kivitelezésű fejezet a IX., amely a soproni evangélikus magyarok folyamodványait tartalmazza. A fejezet teljesen magyar nyelvű, és mint már említve volt, a betűhív kiadások modern szöveghű átiratban is szerepelnek. AX. fejezetben a soproni evangélikusság regionális kiteljesedése kerül bemutatásra egy iraton keresztül, amely a későbbi szabad királyi város, Ruszt mezőváros szenátusának Sopronnak címzett meghívólevelét rejti. Ez hasznosan állítható párhuzamba a XIV. fejezet 5. iratával, amiben Ruszt és más mezővárosok kérik a fertőmeggyesi plébánia betöltését a soproni tanácstól; illetve hozzácsatolható az Adalékok és források... Pfister-féle végrendelete, amely ugyanúgy Sopron és vidékének termékeny kapcsolatát mutatja be, azt a város és vidék kapcsolatot, amely manapság már kevéssé él - modem korunk és az Ausztriát Magyarországtól elválasztó határ miatt is. A két kötetről összeségében szólva dicsérnem kell a forráskiadás színvonalát, még ha az kicsinységekben el is tért a sorozatszerkesztő vagy a kötet szerkesztői által saját maguk felé támasztott kritériumoktól. Az olvasó és kutató Sopron város archívumából egy használható szövegkorpuszt kap, ez a lényeges szempont. Tágabb szempontból nézve ebből a két kötetből az is kitűnik, hogy a Reformáció 500 emlékév termékenyítőleg hatott a történeti forráskiadásra, amelyek így képesek lesznek hatékonyan elősegíteni a magyarországi felekezetszerveződés további kutatását: ezen belül is az evangélikus konfessziónak, és annak a 17. századi Sopronnak a kutatását, amelynek városi tanácsa és presbitériuma évtizedekig szinte teljesen azonos volt. Ismertette: Biró Bence 244
