Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 57. (Győr, 2019)
Tanulmányok - Világi Dávid: A győri evangélikusság helyzete a Tanácsköztársaság időszakában
VILÁGI DÁVID A GYŐRI EVANGÉLIKUSSÁG HELYZETE A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG IDŐSZAKÁBAN szegény nép barátjának mondja magát, akarná megfosztani egyházunkat azoktól az alapoktól, amelyek éppen a szegény munkás nép terheinek könnyítésére szolgálnak. Mert ha most ezeket elveszítjük, akkor a fönntartás egész terhe a szegény hívekre esik, akik között a gyűjtést és azoknak önkéntes adakozását a tanácsköztársaság kormánya is megengedte.” Jelezték azt is, hogy nézetük szerint a szükséges összeget az egyház tehetetlensége esetén végül mindenképpen az államnak kellene előteremtenie. Ahogy fogalmaztak: „Hiszen ha mi ezen alapjaink elvesztésével nem tudjuk nekik a létminimumot sem megadni, magának az államnak kell segítségükre jönni, mert egy kultúrállam csak nem engedheti meg azt, hogy munkaképtelen, tehetetlen, elöregedett polgárai, akik a közjó emelésére és az emberiség boldogítására áldozták egész életüket, nyomorultan étien pusztuljanak el öregségükre!”31 Levelükkel azonban nem sikerült változást elérniük. A változások következtében, az anyagi helyzet stabilizálása érdekében a gyülekezet ugyan elvben visszatért a régi rendszerhez, azaz az önkéntes adózáshoz, ám a hívekhez nem intéztek egyből felhívást, hanem a szükséges összegeket a gyülekezet tőkevagyonából fedezték mindaddig, míg erre lehetőségük nyílt.32 Mivel a pénzeszközök lefoglalását követően az egyházközség szükségleteinek fedezésére semmilyen pénztartalék nem állt rendelkezésre, ezért azonnali hatállyal át kívántak térni a korábban elvi alapon már elhatározott önkéntes egyházfenntartás bevezetésére, s emellett a legszükségesebb kiadásokra szorítkozó új költségvetési tervezet készült. A híveknek nyilatkozatot kellett aláírniuk - mintegy ezzel léptek ismét be a gyülekezeti tagok sorába -, amelyben ígérték a terhelthez való hozzájárulást. A befizetések értékét családonként minimum havi 5 koronában állapították meg, s kérték, hogy a hívek legkésőbb július 31-ig fizessék be a rájuk eső teher első részletét lehetőség szerint negyedévre, vagy félévre előrefizetve.33 Egyben döntés született arról is, hogy azok, akik nem fizetnek, de később az egyház szolgálatait igénybe vennék, azok legalább egy évi összeget kötelesek a stóla pénzen felül befizetni.34 A felhívás nyomán a hívek adakozókészsége azonnal megmutatkozott. A vagyonelkobzásokat követően első ízben 1919. július 26-án elvégzett pénztárvizsgálat jegyzőkönyve is erről tanúskodik. Az eltelt időszakban befolyt 58 372 korona és 51 fillér, míg kiadásra került 17 174 korona és 2 fillér. így a vagyonállomány 41 198 korona 49 fillért tett ki.35 A kiadásokhoz számos olyan tétel is hozzájárult ebben az időszakban, melyek korábban nem terhelték az egyházközséget. Egyfelől, mivel a gyülekezet épületei 31 RMEGYLI. 1. b. 3. Az egyházközség elnöksége által az egyházi javakat likvidáló Országos Direktóriumnak írt levele. Kelt: 1919. június 15. 32 RMEGYL 1.1. b. 2. A Pénzügyi és Gazdasági Bizottság 1919. április 22-én tartott ülésének 221. pontja. 33 RMEGYL 1.1. b. 2. A Pénzügyi és Gazdasági Bizottság 1919. június 13-án tartott ülésének 238. pontja. 34 RMEGYL 1.1. b. 2. A Pénzügyi és Gazdasági Bizottság 1919. június 13-án tartott ülésének 239. pontja. 35 RMEGYL 1.1. b. 3. Pénztárvizsgálati jegyzőkönyv. 1919. július 26. 225
