Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 57. (Győr, 2019)
Tanulmányok - Gerencsér Péter: Az oszmánok vagy az estraneusok? Hidász, a török korban elpusztult rábaközi falu
ARRABONA 2019. 57. TANULMÁNYOK Az adatok előszámlálása után lehetséges megválaszolni, mi az oka, hogy az egykori Hidász soha többé nem éledt újjá, és a határában szélsőséges méreteket öltött a külbirtoklás. A magyarázat évszázados történelmi összefüggésekből bontható ki. A korai középkorban a kapui vár olyan folyóvizekkel és mocsarakkal átszőtt földrajzi helyre települt, amely a betörések megakadályozása érdekében könnyen volt elárasztható vízzel. A török veszély hatására Kapuvárnak az 1541- es évtől újraéledő katonai szerepét ismét segítette a mocsárvilág és a gazdag vízhálózat, míg a mezőgazdaság számára ez hátrányos volt. A város hadászati szerepének fokozódása - különösen pedig az 1594-es török pusztítást követő menekülthullám - miatti népességnövekedéséhez a földek nem bizonyultak elegendőnek, amit tetézett a majorság jobbágyság kárára történő expanziója. Kevés szántóföldjeiket a környékbeliek határaik irtásával növelték, melyek nem folytonosak, hanem irtásszigetek voltak. 1678-ban Kövér Gábor, a kapuvári konfiskált birtokok prefektusa csak a Hanságból kiszakított irtásföldet tudott a kapuváriaknak adományozni.46 A földterületet részint az irtások elszaporodásával igyekeztek kiterjeszteni,47 és a katonai privilégiumok földesúri adományozása is a földhiány kompenzálásának szándékával magyarázható. Kérdés, van-e összefüggés Hidász pusztulása és a közeli Garta fél évszázad múlva történő megalapítása között. Amikor Nádasdy (III.) Ferenc 1663-ban Kapuvártól közvetlenül délre megalapította az új katonatelepet, Gartát, belső fundust tudott biztosítani, de megélhetést jelentő földeket már nem.48 Ennek a korlátnak a szűk határú, a beltelket is „közös udvarként” felaprózó Garta kapcsán az lett a távlati következménye, hogy a török háborúk végével civillé váló - de privilégiumaikért hosszú ideig harcoló - gartaiak a kisebb földterületen a szemtermelés helyett a munkaigényes kapásnövények, a dohánytermesztés49 és az iparos tevékenységek felé fordultak.50 Garta később is számos vitába keveredett Babóttal és részben Kapuvárral határkérdésekben.51 Beszédes módon a gartaiak még 1865-ben is a földínséggel magyarázták ragaszkodásukat hidászi birtokaikhoz: „Ha pedig eme Kapuvári és Hidászi birtokainktól elüttetnénk, a legnagyobb ínség és nyomor áldozati lennénk, a meglevő birtokunkban álló egyébb vagyoninkból megélnünk lehetlenség volna.”52 A 17. században a kapuváriak és a gartaiak az adómentességeket a szűkös telki állomány miatt kapták, telkeiket is a katonai szerepre utaló hajdúhelynek nevezték. 46 MNL GyMSMSL V/27. 2. d. 1678. április 2. Lásd itt, 2. sz. irat. 47 Soós: Ősi Sopronmegyei 186. 48 Soós: Ősi Sopronmegyei 196. 49 Takács: Dohánytermesztés 19., 30., 384-385. et passim. 50 Csiszár: Garta 15-16. 51 Vita a babótiakkal a közlegelő ügyében 1768-ban: RMGy Gartai bíróláda, 2001.1.43. Panasz a Garta határából Babóthoz csatolt legelő miatt 1848-ban: RMGy Leltározatlan, 42. 52 RMGy Gartai bíróláda, Leltározatlan, 45.1865. május 23. A gartaiak panaszlevele a hercegséghez kapuvári és hidászi földjeik tagosítása ügyében. 128
