Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 57. (Győr, 2019)
Tanulmányok - Kruppa Tamás: A püspök, a fejedelem és a vajda. Naprághy Demeter kancellár erdélyi tevékenysége és ami után következett (1598-1602)
ARRABONA 2019. 57. TANULMÁNYOK Erdélyben tehát szinte teljesen megszűnt a katolikus hitélet, bár az országban maradt néhány katolikus papot és ferencest az erdélyiek békén hagyták, és többékevésbé szabadon működhettek. A jezsuiták egy része a rendek hallgatólagos beleegyezése mellett a fejedelem unokatestvére, Báthory Boldizsár védőszárnyai alá húzódott Fogarasba,4 a többiek Magyarországra, mint például Leleszi János, Báthory Zsigmond nevelője, vagy a moldvai vajdaságba távoztak. Ez azonban nem jelentette a rendek végérvényes győzelmét, mivel a fejedelem vallásváltoztatását nem sikerült elérniük. Zsigmond pedig csak az alkalmat várta, hogy változtasson a medgyesi végzések után kialakult helyzeten. Ennek a törekvésnek az egyik lenyomata 1591. január 26-án kiadott rendelete, amelyben meghagyta unokafivérének, Báthory Andrásnak, hogy végezzen vizitációt Székelyföldön.5 Szilas László könyvében részletesen foglalkozott ezzel az érdekes, még a 19. században Veszély Károly által kiadott forráscsoporttal.6 A fejedelmi rendelet azt bizonyítja, hogy a jezsuiták kiűzése után a lengyel király által kiszemelt Báthory András vállalta magára az erdélyi katolicizmus szervezeti megerősítésének és az egyházfegyelem megszilárdításának nehéz feladatát a megmaradt kis létszámú székelyföldi pap és szerzetes között. A fejedelmi hatalom a helyreállítandó püspökség székhelyét, mivel birtokait szekularizálták, a Székelyföldre, Csíksomlyóra, a híres kegyhelyre kívánta helyezni. A püspökség élére jámbor, de mindenekelőtt nagy tudású, ferences szerzetest szándékoztak helyezni. Munkáját hat vagy nyolc Lengyelországból küldött obszerváns testvérnek kellett segítenie, amiből az is következett, hogy magát a püspököt is a lengyel királyságból kívánta a fejedelem behozatni. A bíboros igényt tartott továbbá néhány, a Collegium Germanicumban végzett magyar, illetve német papra is. Az egyházi elöljáró az Erdély püspöke titulust viselte volna, hisz, amint az egyik memorandum megjegyzi, a fejedelemségnek csupán egy püspöksége van. A püspök eltartásához szükséges anyagiakat évi háromszáz tallérban állapította meg az emlékirat, a jövedelem a bíboros, illetve a fejedelem adományaiból származna, amihez idővel a kiűzött jezsuiták birtokainak bevételei is hozzájárultak volna. Báthory András 1592. április 5-én Gyalu várában kelt rendelete tartalommal is kitöltötte a fejedelmi rendelet által létrehozott szervezeti kereteket: a Székelyföldön létrehozandó esperesi kerület élére Gálffy Pál kozmási lelkészt, esperest, vagyis nem püspököt, állították. Az alapító irat nem vonatkozik az egész Székelyföldre, csak Csík, Gyergyó és Kászon székekre, amelyből az következik, hogy ebben a háromban élt a legtöbb katolikus. Gálffy kötelességei közé tartozott évente két vizitáció, azonkívül dönthetett egyházfegyelmi kérdésekben, de például nem volt joga, csak a bíboros beleegyezésével, új papot kinevezni. Arra is vigyáznia kellett, 4 MAH III. 542., 590., 578., 596., 600., 631., 643., 871. 5 Szilas: Carrillo 120-121. 6 A szövegek eredeti lelőhelyét 1. AAV Fondo Borghese, serie III, vol. 65DE, föl. 120rv, 123rv, BAV Ms. Ottob. Lat. vol. 2491/1,177r-179v, 193rv. Kiadásukat Veszély: Egyháztörténelmi Adatok 301-306. 12
