Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 57. (Győr, 2019)
Tanulmányok - Kruppa Tamás: A püspök, a fejedelem és a vajda. Naprághy Demeter kancellár erdélyi tevékenysége és ami után következett (1598-1602)
KRUPPA TAMÁS nehogy a szerzetesek világi bírói fórumhoz forduljanak, a bíboros tehát megpróbálta őket a lehető legjobban leválasztani a protestáns befolyás alatt álló közigazgatási intézményekről. Ez összhangban volt Báthory István fentebb idézett az erdélyi katolicizmust védő rendeletével. Gálffy és Báthory András között Jósika István későbbi kancellár, András egykori familiárisa és tanulótársa közvetített, neki kellett ügyelnie arra, nehogy a fejedelem a bíboros tudta nélkül birtokokat adományozzon a kérdéses területeken. Az adományozáskor neki kellett ügyelnie arra is, nehogy csorbuljon a fejedelem főkegyúri joga, illetve ha más vallású az adományozott, kötelezze magát, hogy tiszteletben tartja katolikus alattvalói vallását. Jósika képviselte tehát a ‘Világi kardot”, a fejedelmi hatalmat és oltalmat a kérdéses területen. Az egyházi hierarchia feje természetesen a gyakran távollévő Báthory András lett volna, aki számára Gyalu várát, a püspökség egykori uradalmát szemelték ki rezidenciául. A vizitáció és a fentebb említett rendelkezések sajnos folytatás nélkül maradtak: nincsenek adataink arra nézve, hogy a székelyföldi esperesség a gyakorlatban működött volna, de az bizonyos, hogy a székelyföldi ferenceseket az erdélyi rendek nem háborgatták, nem úgy, mint a jezsuitákat, akiket kitiltottak az országból.7 Nem tudok arról, hogy az erdélyi püspökség kérdése komolyan megterhelte volna az ifjú és felettébb hitbuzgó Báthory Zsigmond és Róma kapcsolatát: a háború és a fejedelemség belépése sokkal fontosabb kérdésnek tűnt az új pápa, VIII. Kelemen számára, mint a Habsburgok számára, akik magyar királyokként a kegyúri jogra természetesen Erdély esetében is igényt tartottak. Két, még működő, vagy működésbe hozható püspökség jöhetett számításba, az erdélyi Gyalu központtal, valamint a váradi. Ez utóbbi igen problémás volt, a városban élő kb. kétezernyi katolikus vallásgyakorlata nem utolsó sorban a református főkapitányok miatt komoly akadályba ütközött. 1597-ben például egy körmenet alkalmából valaki belelőtt a tömegbe.8 Az újabb nagy változás a tizenöt éves háború kitörése után nem sokkal következett be. A törökellenes koalíció, II. Rudolf császár és magyar király, valamint az 1592-ben megválasztott új pápa, VIII. Kelemen mindenáron el akarták érni, hogy a fontos stratégiai helyzetben lévő fejedelemség belépjen a háborúba: ez egyet jelentett a török orientációval való szakítással. A hogyan tovább kérdése belpolitikai válságot robbantott ki. Alapvetően két tábor alakult: az egyik a háborús vagy németes párt, a másik a béke, vagy törökös párt volt.9 A két tábor között elkerülhetetlen volt az összecsapás. Végül a háborús pártnak véres események közepette sikerült felülkerekednie, a fejedelem a törökös párt prominens képviselőit, köztük Kovacsóczy Farkas kancellárt és unokatestvérét, Báthory Boldizsárt is ki-A PÜSPÖK, A FEJEDELEM ÉS A VAJDA... 7 Minderről bőségesen 1. Kruppa: Kísérletek 39-74. 8 L. Kruppa: Nagyvárad jelentősége 949-951., Uö: Tradíció és propaganda 177. 9 Bár az elnevezés félreérthető, ugyanis a törökös pártnak is részt kellett volna vennie a háborúban, csakhogy a Porta oldalán. Tehát igazában véve nem nevezhetjük békepártnak. 13
