Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 57. (Győr, 2019)
Tanulmányok - Kruppa Tamás: A püspök, a fejedelem és a vajda. Naprághy Demeter kancellár erdélyi tevékenysége és ami után következett (1598-1602)
KRUPPA TAMAS A PÜSPÖK, A FEJEDELEM ÉS A VAJDA... Kruppa Tamás A PÜSPÖK, A FEJEDELEM ÉS A VAJDA Naprághy Demeter kancellár erdélyi tevékenysége ÉS AMI UTÁNA KÖVETKEZETT (1598-1602)* Naprághy Demeter erdélyi püspöki kinevezése II. Rudolf császár által egyfelől egy már évtizedek óta tartó folyamat lezárása volt, másik oldalról viszont teljes joggal állapíthatjuk meg, hogy egy néhány éves futó epizódnak bizonyult az erdélyi fejedelemség másfél évszázados történelmében. Hosszú folyamat vége, mert Báthory István erdélyi fejedelemmé választása után szinte azonnal nekilátott, hogy az általa eltervezett erdélyi rekatolizáció egyik tartóoszlopának szánt erdélyi püspökséget újraalapítsa. Ennek a tervnek a megvalósítására, amelyről hosszabban írtam, ezért a részleteket most mellőzném, nem került végül életében sor, amelynek két okát véltem felfedezni. Az egyik, hogy nincs püspökség jövedelem, birtokjövedelem nélkül: már pedig ezeket a birtokokat szekuralizálták, ráadásul döntő többségük fiskális, azaz fejedelmi birtokká lett, amelyek fontos részét képezték az államháztartásnak. Erről még egy olyan buzgó katolikus, mint Báthory István sem mondhatott le. A másik probléma személyi természetű volt: Báthory mindvégig ragaszkodott ahhoz, hogy a helyreállított egyházi hierarchia élén lehetőleg világi pap, de jezsuita szerzetes semmiképpen, illetve erdélyi születésű, pontosabban erdélyi alattvaló kerüljön. Ebben a két kérdésben tehát nem sikerült megegyeznie a Szentszékkel. Az erdélyi rendek Báthory István halála után azonnal lépéseket tettek a rekatolizáció összes addig elért eredményének megsemmisítésére: a kiskorú Zsigmond nagykorúsítása és ezzel együtt a teljhatalom átadása fejében legfontosabb feltételül a jezsuita rend kiűzését szabták.1 A rendeknek, mint láttuk, sikerült rákényszeríteni akaratukat a kiskorú Báthory Zsigmondra, aki az 1588. évi medgyesi országgyűlésen teljesítette fő követelésüket cserébe nagykorúvá nyilvánításáért. A pápa válaszul interdiktum alá vette az országot, Erdélyben hivatalosan megszűnt a katolikus hitélet, tilos volt a mise és a többi szentség kiszolgálása.2 A Coena Domini kihirdetése persze a gyakorlatban nem járt súlyos következményekkel, mivel a fejedelemség területén alig néhány pap, főleg ferences tartózkodott. V. Sixtus pápa különben is figyelembe vette Báthory Zsigmond nehéz helyzetét, ezért engedélyezte számára, hogy gyóntatót tartson az udvarban.3 * Készült az MTA-PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport, valamint az NKIF К113251 sz. pályázata támogatásával. 1 A végzéseket 1. EOE IV. 238-240, az ezzel kapcsolatban született gazdag jezsuita dokumentációt 1. MAH III. 233-237., 252-253., 262-377., 384-387., az iratok egy részét magyarul Veszély: Egyháztörténelmi Adatok 195-199., Erdély öröksége II. 79-86. 2 L. V. Sixtus pápa brévéjét az ügyben Báthory Zsigmondhoz AAV Armadio XLIV. vol. 29, föl. 177r- 179v; MAH III. 485^188., Szilas: Carrillo 114-115. 3 Uo. 11
