Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 53-56. (Győr, 2018)
Szemle
ARRABONA 2015-2018. 53-56. SZEMLE Juhász Réka Ibolya: A győri felsőoktatás intézményeinek hallgatói 1719-1852 Felsőoktatástörténeti kiadványok, Új sorozat 13. Budapest, 2017. 700p. A Győri Könyvszalon első napján, 2017. november 17-én mutatták be Juhász Réka Ibolya A győri felsőoktatás intézményeinek hallgatói 1719-1852 című könyvét. A munka, lényegét tekintve a Felsőoktatástörténeti kiadványok, Új sorozat 13. köteteként folytatja a 2000-ben útjára indult kiadványsorozatot, melynek során a szerzők felsőoktatási intézmények hallgatóit gyűjtötték össze bizonyos korszakokban, és ezt nem csak országhatárokon belül tették meg, hanem kitekintettek Göttingára és Leidenre is.1 A szerző, Juhász Réka Ibolya említett kötetében a Győri Püspöki Szeminárium 1719 és 1852, valamint a Győri Királyi Jogakadémia 1776 és 1785, valamint 1802 és 1852 között beiratkozott hallgatóit gyűjtötte össze. Ez utóbbi esetében azonnal szembetűnik a 17 évnyi hiány, melynek során a Győri Jogakadémiát Pécsre helyezték át. Sajnálatos, hogy a szerző a pécsi időszak hallgatóit mindössze egyetlen mondatban említi - hozzáteszem, nem a Jogakadémia történetének bemutatásánál, hanem jóval később -, melyből mindössze annyi derül ki, hogy Szögi László a Pécsre beiratkozottak listáját 2016-ban már megjelentette. Az általam vizsgált könyv 3 nagyobb egységre tagolódik: egy rövid bevezetőre, mely valódi formájában nem létezik, ugyanis Juhász azonnal a tárgyalással, a szeminárium és a jogakadémia történetével indít. Ezt követi az oda beiratkozott hallgatók különböző szempontú vizsgálata, végül pedig az adattár. A munkát a könynyebb és logikusabb használat érdekében célszerűbb lett volna szerkezetileg további nagyobb egységekre osztani, úgymint a győri felsőoktatási intézmények rövid történetére, majd a hallgatói adatbázisból származó adatok elemzésére. A3, pontként elbújó Források rész pedig némi rövid előszóval kezdve tökéletesen megállta volna helyét a kötet bevezetőjeként is. Juhász Réka Ibolya a szeminárium működésének ismertetésénél a szinte egyetlennek mondható szakirodalmat, Bedy Vincének a papnevelés történetéről írott munkáját vette alapul. A paptörténésznek köszönhetően Juhász sem ragaszkodott szigorúan az akadémia megindulásának kezdetéhez, 1718-hoz, hanem kitekintett jóval korábbi időkre is: így a káptalani iskola időszakára, melynek első említése 1345-ből ismert. Azonban a legtöbbet természetesen az 1719 és 1852 közötti időszakról tudjuk: 1732-33-ban bencések, majd domonkosok, 1736 és 1744 között piaristák, 1745-től pedig jezsuiták tanították a hallgatókat pl. szentírásra, egyháztörténetre, egyházjogra, héber nyelvre. Mária Teréziával világi paptanárokra bízták az oktatást, és II. József idején 32 főben maximalizálták a papnövendékek számát. Majd 1784-1790-ig megszűnt a papképzés. A legérdekesebb időszak 1813-ban kezdődött, mikor a Helytartótanács kötelezővé tette, hogy a bölcsészeti képzést a teológusok a jogakadémiákon végezzék el, így természetesen a szeminárium diákjai fellelhetők a jogakadémia anyakönyveiben is. A legnagyobb változásra a sza1 Futaky István: Göttinga. Budapest, 2007., Bozzay Réka: Die Peregrination ungarländischer Studenten an der Universität Leiden 1595-1796. Budapest, ELTE Egyetemi Levéltár, 2009. 436 p. 338