Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 53-56. (Győr, 2018)
Szemle
ARRABONA 2015-2018. 53-56. SZEMLE badságharc leverése után került sor, hiszen a korábbi jezsuita tantervet felváltotta a helytartótanács szigorú ellenőrzése alatt álló tanterv. A Győri Királyi Jogakadémia alapítását a Ratio Educationis rendelte el, és 1776 novemberében 4 tanár kezdhette meg munkáját az intézményben. Itt olyan tárgyakat tanítottak, mellyel alkalmas tisztviselőket képezhettek, így pl. kereskedelmi és pénzügyi jogot, diplomatikát, Magyarország közjogát, sőt erdészetet és vadtenyésztést is. Majd az egy időre Pécsre került jogászképzés a számos beadványnak köszönhetően 1802 novemberétől működhetett újra Győrben. Azonban Győr francia ostroma és a szabadságharc természetesen az intézményre is rányomta bélyegét. A jogakadémia történeténél a szerző főként Németh Ambrus munkáit, valamint Biczó Zalánnak A győri jogászképzés évszázadai című könyvét használta. Mindezek mellett Győrrel kapcsolatban még a Fehér Ipoly szerkesztette Győr megye és város egyetemes leírása, valamint a Kiss Tamás által szerkesztett A Győri Egyházmegye ezer éve került a kutatás középpontjába. Sajnálatos, hogy a Győri Tanulmányok 1998. évi 20. számát Juhász nem használta, pedig ezt a kiadványt Jogtanítás múltban és jelenben címmel a jogászképzés újraindulásának alkalmából jelentették meg, és több olyan tanulmány is szerepel benne, melyet a szerző fel tudott volna használni. A Híres diákok címet viselő fejezetnél pedig a Magyar Életrajzi Lexikonon kívül célszerű lett volna más, kifejezetten az adott személlyel foglalkozó, róla bővebb ismereteket tartalmazó szakirodalmat ajánlani tájékozódásul az olvasónak, pl. Deák Ferenccel kapcsolatban Molnár András, vagy Ebenhöch Ferencnél2 Katona Csaba írásait. Mindezek mellett Győrnek és a jogakadémiának is jelent meg életrajzi gyűjtése, melyet érdemes lett volna megnézni.3 A könyv első felét végül a szerző gyűjtéséből származó hallgatók vizsgálata zárja, melyet három korszakra tagolva mutat be. Elsőként a Győri Püspöki (Jezsuita) Szeminárium hallgatóiról fellelt adatokat összegzi, majd az 1776-ban alapított Királyi Jogakadémia diákságát ismerteti 1785-ös Pécsre költözéséig. Ugyanitt a teológusok adatait is megadja 1801-ig. Utolsóként pedig 1802 és 1852 között a viszszatért Jogakadémia és a már folyamatosan működő szeminárium hallgatóságát mutatja be. A diákság listájának összeállításánál Juhász elsősorban a győri intézményekben kutatott, így a Győri Egyházmegyei Levéltárban és Győr-Moson-Sopron Megye Győri Levéltárában. A kutatásból kiderül, hogy sokszor ütközött nehézségekbe, hiszen nem minden esetben maradtak fenn bizonyos korszakokból - a szeminárium esetében az 1790 előtti és az 1847 utáni, a jogakadémiánál pedig az 1785-öt megelőző időkből - diáklisták. A szeminárium esetében így ordinációs könyvet, sematizmusokat, az egyházmegyében szolgáló papok adatait nézte át, továbbá Bedy Vincének a már említett műve is tartalmaz egy listát. A jogakadémia hallgatóságánál némi könnyebbséget okoz, hogy 1802-től 1848-ig félévenként összeírták az ott tanulókat, illetve - a már szintén előkerült - Németh Ambrus könyvében is található egy kiváló lista. A győri intézményeken kívül kutatott még pl. a Magyar Nemzeti Le2 A kötetben tévesen, Ebenböck Ferencként szerepel. 3 Győri életrajzi lexikon. Szerk. Grábics Frigyes - Horváth Sándor Domonkos - Kucska Ferenc. Sajtó alá rend. Fal Ferencné. Győr, 2003. (Interneten és CD-n is elérhető.) Biczó Zalán: Győri jogász almanach. Győr, 2011. 339
