Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 53-56. (Győr, 2018)
Tanulmányok - Csiszár Attila: A Rábaköz parasztságának anyagi kultúrája (18-19. század)
CSISZÁR ATTILA A RÁBAKÖZ PARASZTSÁGÁNAK ANYAGI KULTÚRÁJA (18-19. SZÁZAD) a leltárakban említett „dohány rakó asztal”. A Kapuvár környékén termelt dohányfajták közül a „magyar dohány” és a „cserebély dohány”300 neve fordul elő a hagyatéki leltárakban. A termelés mértékére és a dohányból származó bevétel nagyságára vet némi fényt, hogy a gartai Süpöcz Benedek hagyatékában 1796- ban hat mázsa dohányt,301 1797-ben az ugyancsak gartai Nagy György hagyatékában pedig 36 forint „dohány ára készpénz”-t találtak.302 „Marhákban” A föld nélküli zsellérnek igásállatra nem volt szüksége, istállójában sokszor egyetlen tehenet találunk, ami a család tejjel való ellátását szolgálta. Az egész vagy töredéktelken gazdálkodó jobbágy esetében a teleknagyság és az igásrobot mértéke határozta meg a szükséges igaerőt. A gazdasági épületek, köztük az istállók, a „fejős tehenek”, ,jármos ökrök” és „sörtvések” esetenként nagyobb értéket képviselhettek, mint a lakóház. Egy 1846-ban elhunyt pordányi egésztelkes jobbágy négy pár ökröt, három tehenet, négy borjút, három lovat és két csikót számláló állatállományának elhelyezéséhez három istállóra volt szükség.303 Az istálló felszereléséhez tartozott a „hosszujászol”, az aznapra szükséges takarmány tárolására (és a legények alvóhelyéül) szolgáló „kerékjászol”, a „ganéj hordó srágla”, az „itató sajtár” és a „lóitató pitli”. 1851-ből, Veszkényből tudunk a „lovak alatt való pallók”, vagyis a hidlásos istálló meglétéről.304 A19. század utolsó harmadából szórványos adatok vannak a Rábaközből a „bival” tartására. A takarmányra igénytelen, de a hidegre kényes állatot a szarvasmarháénál zsírosabb teje és nem utolsó sorba igaereje miatt tartották.305 A napóleoni háborúkkal fellépő, majd az 1820-as években a textilipar fejlődésével felerősödő gyapjúkonjunktúra a gyapjú árának emelkedését eredményezte. A magyar fajták nemesítése merinói és elektorális (porosz) fajtákkal a hazai gyapjút keresett cikké avatták. A termelt mennyiség nagysága folytán Magyarország az európai szövőipar nyersanyagszükségletét ellátó termelők sorába lépett. Esterházy herceg birtokain mintegy 200 000 juhot tartottak. A rábaközi parasztgazdaságok némelyike, lehetőségeihez mérten, szintén bekapcsolódott a juhtartásba. 1859-ben Cirákon, Fejér János hagyatékában ötvennyolc birkát és „birka etető sráglá”-t találunk,306 Szárföldön 1851-ben „birka kolomp”-ot,307 1866- ban pedig a juhtartás jellegzetes építményét, az „akol”-t említik huszonöt birkával egy összeírásban.308 300 Más néven kapadohány. 301 RMK TD 2001.1.5. Süpöcz Benedek hagyatékának összeírása, Garta, 1796. 302 RMK TD 1298. Nagy György hagyatékának összeírása, Garta, 1797. Összehasonlításul, ugyanakkor és ugyanott egy tehén ára 25, egy „rugó borju”-é 5 forint körül mozgott. 303 MNL GyMSMSL IV. 16., 19. cs., Szabó József hagyatékának összeírása, Pordány, 1846. 304 MNL GyMSMSL IV. 182. e, 5. d., Boross Imre végrendelete, Veszkény, 1851. 305 A bivalytartás rábaközi terjedéséről számol be 1833-ban Kiss József Sopron vármegyét bemutató írásában, Kiss: Sopron Vármegye 19. 306 MNL GyMSMSL IV. 182. e, 5. d., Fejér János hagyatékának összeírása, Cirák, 1859. 307 MNL GyMSMSL V. 53., Bognár József hagyatékának összeírása, 1851. 308 MNL GyMSMSL V. 53., Lócsi Ferenc hagyatékának összeírása, 1866. 253