Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 53-56. (Győr, 2018)
Tanulmányok - Csiszár Attila: A Rábaköz parasztságának anyagi kultúrája (18-19. század)
ARRABONA 2015-2018. 53-56. TANULMÁNYOK Ugyancsak szórványosan fordult elő a méhtartás. A vagyonleltárakban a kasos méhészkedés eszközei tűnnek fel. 1872-ben Bodonhelyen „méh ház 3 deszkával’’309 1877-ben Farádon szintén „méhe ház”, valamint „10 kas méh” és „12 üres kas”310 került összeírásra. A század második harmadától terjedő kiemelhető keretű kaptárok és az ehhez köthető intenzív méhtartás eszközeinek nincs nyoma a leltárakban. Az állatok takarmányozására szolgáló, a 19. században meglehetősen széles körben termelt bükköny mellett a jó minőségű, első kaszálású ,jó széna”, a másodkaszálású „sarjú” vagy „apró széna”, valamint a szálas takarmányok összefoglaló neve, a „szülessíg” fordul elő a végrendeletekben és a hagyatéki leltárakban. Egy alkalommal, veszkényi kárvallásban bukkan fel a „parrag széna” terminus.311 A lápréteken kaszált savanyú „hanyi széna” a Hanság menti településeken fontos kereskedelmi cikk volt. A szálas takarmányoknak a leltárakban előforduló mennyiségi egysége a „bagla” és a „kazal”. A 19. század közepétől a „burgondi” nevű takarmányrépa mellett szórványosan fordul elő a krumpli említése. „Mesterséghez való szerszámok” A paraszti élet legfontosabb szükségleteit, a mezőgazdasági termelést, a háztartást és a ruházkodást az önellátáson túl kielégítő mesterek halála után, ingóságai számbavétele során a műhely szerszámai is sorra kerültek. A leltározók a legtöbb esetben ezeket egy tételben vették fel. Az 1800-ban Gartán elhunyt Pintér Ferenc hagyatékában, aki feltehetően mesterségére nézve is pintér volt, „mesterséghez való ó és ujjan szerzett szerszámok”, valamint „az mesterséghez való fa és abrints” kerültek összeírásra, részletes felsorolás nélkül.312 A tárgyak tételes számba vétele elmaradásának feltételezhető oka, hogy a leltározást végzők a mindennapi használati tárgyakkal szemben ezeknek legtöbbször sem a nevét, sem a funkcióját nem ismerték. A falvak életének nélkülözhetetlen tartozéka volt a kovácsműhely, amelyet vagy maga a falu, vagy földesura építtetett és fogadott hozzá konvenciós kovácsot, akit éves szerződéssel alkalmaztak. A mezőgazdasági termelés növekedésével, a jobbágyfelszabadítást követő árutermelés bővülése magával hozta a falusi kovácsok számának emelkedését. 1864-ben, a bágyogi313 kovácsmester halála után, hátrahagyott ingóságai között a műhely szerszámait is leltárba vették: „tűz piszkáló hegyes nyárs”, „sinhúzó”, „patkoló szék és egy kalapácstartó”, „kerékvasaló tuskó” és egy 309 MNL GyMSMSL IV. 411., 22. d., Szombat János hagyatékának összeírása, Bodonhely, 1873. 310 MNL GyMSMSL IV. 411., 44. d., Kováts József hagyatékának összeírása, Farád, 1877. 311A „parrag széna” (parlag széna) név a Dunántúl számos pontján felbukkan, nem teljesen azonos jelentéssel (első kaszálású széna, parlag területen kaszált széna). A Rábaközből, írott forrásból egyetlen említését ismerjük, így itteni jelentése nem világos. Tekintve, hogy a vele együtt leltárba vett, jó széna” és „bükköny széna” mellett az értéke ennek a legcsekélyebb, nyilván gyengébb minőségű szénát kell értenünk alatta (MNL GyMSMSL IV. 14. d., 92. cs., Horváth Ferenc kárvallása, Veszkény, 1827.). 312 RMK TD 2001.1.7. Pintér Ferenc hagyatékának összeírása, Garta, 1800. 313 Ma Bágyogszovát része.
