Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 53-56. (Győr, 2018)
Tanulmányok - Kelemen István: Bortermelés és borfogyasztás a Széchényiek Fertő-parti birtokain a 17-19. században
ARRABONA 2015-2018. 53-56. TANULMÁNYOK csak annyit tudunk, hogy a hegyvámot és a dézsmát az urasági tisztek szokták beszedni.20 A homoki dézsmát és hegyvámot a hidegségi pincébe szállították.21 Ugyanakkor 1814-ben azt írták elő az ispánoknak, hogy - miután a főtiszt által kirendelt tiszt jelenlétében az új termést megakolva összeírták - a termésből a dézsmát a régi szokás szerint a must kiforrása után vegyék ki és hordassák az uraság pincéjéhez.22 A szőlőknek egyéb termőföldektől való eltérő jogi státuszával magyarázható az a gyakorlat, hogy azon földekről (ilyenek Bozon voltak), amelyek a szőlők között terültek el, birtokosaik hegyvámot adtak az uraságnak, és az azokon termesztett bármiféle termésből dézsmát, vagy - ha a föld nem volt hegyvámos, akkor - irtáspénzt és dézsmát szolgáltattak (1812).23 A törvényes járadékként beszedett termény jelentős mennyiséget tett ki. Az 1812-ben készült kimutatás szerint - háromévi átlag alapján - Bozon a földesúr évente hegyvámból 43 akó, dézsmából 107 akó (összesen 150 akó) bort kapott, Hidegségen (Homokkal) a hegyvám (66 akó) és a dézsma (164 akó) évente 230 akót tett ki.24 Ha ehhez hozzávesszük az 1814-es adatokat - mely szerint Bozon évente 16 akó majorsági és 150 akó dézsmás bor termett, míg Hidegségen és Homokon 46 akó volt a majorsági, 235 akó a dézsmás bor -, kitűnik, hogy a járadék címén beszedett mennyiség többszörösen felülmúlta a majorsági termést.25 Az adószedéssel megbízott uradalmi tisztviselők és a járadékfizetésre kötelezettek közti konfliktusra mutat rá Niczky Lázár esete. Niczky a hegyvám- és dézsmaszedéssel kapcsolatos komoly visszaéléseket leplezett le 1748 novemberében Mihályiból a négy Széchényi fivérnek írt levelében. Előadta, hogy mindenkinek azonos a panasza, akik a Széchényiek szőlőhegyein járadékköteles szőlőt birtokolnak. Azt állítják ugyanis, hogy az uraságok dézsmásai csalást követnek el, mert a hegyvámot és a dézsmát a törvényes meszelynél sokkal nagyobb mértékkel szedik. A fertályos (meszelyes) mérőedényt mondják nagyobbnak, és azt állítják, hogy néhány évvel korábban Rotten György számtartó nagyobbíttatta meg azt. Niczky nem akart ezen állításoknak hitelt adni, de magának is szembesülnie kellett azok valódiságával. Történt, hogy 1745-ben 24 pint hegyvámot és fél csöbör 3 pint 2 meszely dézsmát (öszszesen: 190 meszely) kellett beszolgáltatnia. Ezt a vármegye hiteles meszelyével kimérettette, majd megküldte az uradalomnak. Ezen kívül a kolduló ferenceseknek is küldött 26 meszelyt. Az akkori dézsmaszedő, Bölcs József ezt nem adta át a barátoknak, hanem a járadékkal együtt ott fogta, így 216 meszelyt vett magához. Ráadásul jogot tartott még további 14 meszelyre. Következésképp Niczky 40 meszellyel adózott többet az előírtnál. Amikor ezt jelezte Bölcsnek, azt mondta neki, hogy ő nem csináltatott új mérőedényeket, hanem a régieket használják. Niczky ezután cselhez folyamodott. 1748-ban 210 meszely hegyvámot és dézsmát kellett szolgáltatnia. Ennek kifizetésére 2 magyar csöbör (320 meszely) mustot vett Hidegségen, amiből a dézsmások kimérték a 210 meszely járandóságot. Amikor 20 MNL OL P 623. II. k. 7. sz. D. föl. 182-183., MNL OL P 623. II. k. 5. sz. G. föl. 76-77. 21 MNL OL P 623.1. k. 4. sz. R Topográfiai összeírás 1812. 22 MNL OL P 623. X. k. 11. cs. 6. sz. föl. 105. (Instrukció 1814.) 23 MNL OL P 623.1. k. 4. sz. R Topográfiai összeírás 1812. 24 Uo. 25 MNL OL P 623. X. k. 11. cs. 14. sz. Táblázatok. 172
