Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 53-56. (Győr, 2018)
Tanulmányok - Kelemen István: Bortermelés és borfogyasztás a Széchényiek Fertő-parti birtokain a 17-19. században
KELEMEN ISTVÁN BORTERMELÉS ÉS BORFOGYASZTÁS A SZÉCHÉNYIEK... tatásai nyomán ismert, hogy a bozi és a hidegségi szőlőhegy nagyobb önállóságot élvezett az uradalmon belül, mint például a kövesdi vagy a lövői.13 A vizsgált uradalomban a szőlőföld utáni járadékot a hegyvám (Bergrecht, ius montanum) és az egyháztól bérelt dézsma/tized (Zehend, decima) képezte. A hegyvám előre meghatározott mennyiségű bort/mustot jelentett, míg a tized nagysága a termény mennyiségétől függött. Kilencedet Sopron megyében 1767 előtt semmilyen terményből nem szedtek.14 Mária Terézia 1767-ben kiadott urbáriuma előírta, hogy a jövőben itt a kilencedet készpénzben kell szolgáltatni, felét Szent György, felét Szent Mihály napján. A hegyvámot pozsonyi akóban számolva kellett teljesíteni.15 Azért, hogy a korábbinál magasabb hegyvámot sehol se kelljen adni, elrendelték a jobbágyok szőlőjének - vármegyei pecsét alatti - összeírását és annak feljegyzését, hogy pozsonyi mértékkel számolva mekkora hegyvám jár utánuk. Előírták, ha valamelyik évben a szőlő nem hoz termést, akkor a hegyvámot csak a jövő év terméséből kell megadni. A jobbágyokat nem kényszeríthették arra, hogy saját hordóikban adják a borbeli tizedet és hegyvámot.16 Az adószedés technikai lebonyolításáról kevés forrással rendelkezünk. A hidegségi és a homoki szőlőhegy összevont hegyvám- és dézsmaregisztrumai végén 1697-től útmutatót helyeztek el arra nézve, miként kell a törkölyt dézsmálni.17 Fontos hangsúlyozni, hogy „törköly” alatt mást értettek, mint manapság, mert a tizedszedés valószínűleg a lédús, musttal kevert, összezúzott bogyókat tartalmazó állagból, a szőlőcefréből történt, amiből a mustot szűrték. A feljegyzés szerint 12 tinna (csöbör) törköly után 1 tinna, 10 tinna után 0,75 tinna 3 pint 2 meszely, 3 tinna után 1 tinna, végül nyolcad tinna után 1 meszely dézsmát szedtek. A mindenkori hegymesterek mentességet élveztek a hegyvám alól. 1772-ben előírták a cenki tiszttartónak, hogy a hegyvám és a dézsma beszedésekor a mustból - az uraság engedélye nélkül - senkinek a maga hatáskörében ne adjon, sőt minden járandó dézsmát híven és szorgalmasan szedjen össze, és a leltár után az ő számadásába kerüljön.18 Az 1794. évi instrukciók alapján a dézsmálást az egész uradalomban a tiszttartó végezte, aki összeírta, hogy a majorsági, a hegyvámos és a dézsmás borból mekkora mennyiség jött be, majd az összeírást az illetékes tisztnek elküldve benyújtotta az uraságnak.19 A hegyvámot és a dézsmát a 19. század elején is a törkölyös szőlőből szolgáltatták be, a szüret idején. 1812-ben Hidegségen az volt a szokás, hogy valahányszor a szőlőbirtokos teleszedte szekerére helyezett edényét, a hegymesterek megtekintették és lemérték (fizerlés) a szőlőtermést az uraság tisztjének jelenlétében, aki azt írásba foglalta. Amikor a szüret megtörtént, akkor a termést nem lehetett házhoz vinni, hanem a falu közepén lévő tágas helyen kellett hagyni és abból a dézsmát és a hegyvámot kiadni. Csak ezután lehetett a maradékot hazaszállítani. Boz esetében 13 Égető: Adatok a Sárvár-Felsővidéki 22-29. 14 Tóth: A Mária Terézia-kori, Tirnitz: Antworten auf die. 15 1 akó = 32 pint. 16 1767. évi urbárium, V. pont 4-7. §, VII. pont 17. §. 17 MNL OL P 623. II. k. 7. sz. D. föl. 4-9,17-91. Évkör: 1677,1697,1699-1709,1731. 18 MNL OL P 623. II. k. 1. sz. E. föl. 172. (Instrukció 1772.) 19 MNL OL P 623. II. k. 1. sz. E. föl. 633. (Instrukció 1794.) 171
