Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 53-56. (Győr, 2018)
Tanulmányok - Oross András: A győri vár és helyőrsége a 17-18. század fordulóján
ARRABONA 2015-2018. 53-56. TANULMÁNYOK a magyaróvári és a komáromi helyőrség számára szállítandó élelem felvásárlásának finanszírozására. A vállalkozás nagyságát jól példázza, hogy összesen 20 186 mázsa gabona felvásárlását irányozták elő, ebből Győrbe 12 439 mázsa kellett, amelyet 1670. július és 1671. március között használtak fel. Az ügylet fedezetét a kincstár ismételten az alsó-ausztriai rendek által megajánlott adóra terhelte rá.30 A hátralékok ugyan egyre nagyobbnak tűntek, ám ezzel párhuzamosan Haas egyre magasabbra lépett a hivatali ranglétrán. 1648-1668 között magyaróvári élelmezési igazgató volt, innen került Győrbe. Sőt, 1674-ben felkerült a bécsi Élelmezési Főhivatal élére, amelynek vezetését 1693. évi haláláig látta el. Mindeközben családja előmeneteléről is gondoskodott, hiszen fia, Johann Niklas Haas von Hochburg hamarosan örökébe lépett: 1679-1693 között volt győri élelmezési igazgató, míg Johann Franz Haas 1683-1693 között a magyaróvári uradalom adminisztrátora volt. Párhuzamosan nemesi címekkel is gyarapodott, amellyel már családja és örökösei pozícióit is erősítette: 1658-ban birodalmi nemességet nyert és a Hochburg előnév használatának jogát, mindemellett mentességet kapott polgári hivatalok viselése és védelmet a tőle esetlegesen követelt szolgáltatások kiadása alól. 1683-ban a Német-római Birodalom ősi „Ritterstand”-jába emelte I. Lipót, valamint előírta az „Edler” megszólítás használatát vele szemben. A legmagasabb élelmezési hivatali pozícióba került egykori győri élelmezési igazgató érdemeinek listája kifejezetten hosszúra rúgott: ezekből ehelyütt elég legyen csak annyi, hogy az adománylevélben I. Lipót által is elismert - nem tévedés — több 100 000 ezer forint értékű élelmiszerszállítmányok szerepelnek.31 A kockázatos üzletekből nyilvánvalóan sikerült jókora gazdasági hasznot is húznia, amelyet azután sikeresen váltott át a nemesi címmel járó további előnyökre. Minden bizonnyal a Haas család felemelkedése nem egyedi a győri végvidéki (és általában a) katonaság finanszírozása történetében. Erre utal, hogy a 17. század elején az alsó-ausztriai ún. Unterkriegszahlmeister pozíciót betöltő Wäggele család tagjainak felemelkedése szorosan összefüggött az általuk betöltött hivatallal és a katonaság fizetése során szerzett anyagi előnyökkel.32 A bemutatott néhány példán keresztül is jól szemléltethető az a sokszor hangsúlyozott tény, miszerint a magyarországi végvidékek finanszírozásában micsoda hatalmas szerepet játszottak a Habsburg Monarchia tartományai. Hozzá kell tennünk ugyanakkor, hogy miközben a fenti ügyletek finanszírozása alapvetően ugyan külföldről történt, de a gabona beszerzése többnyire a Magyar Királyság területén zajlott, minden valószínűség szerint tizedjövedelmekből, valamint dunántúli, illetve alsó-magyarországi uradalmakból. Mint az a korábbi szakirodalomból és a fent bemutatott adatokból is kiderül, a felhajtott élelem ellenértékét minden esetben beszámították a zsoldba, tehát a katonák természetesen nem ingyen kapták az ellátmányt, hanem azért fizettek. Valójában azonban ez nem eredményezett effektiv 30 A gabonafelvásárlásokra és a helyőrség élelmezésére vonatkozóan lásd a következő udvarai kamarai aktákat: ÖStAFHKAHFU 1668. okt. 15. (Kt. 515. [r. Nr. 226.] föl. 141-144.); Uo. 1670. jan. 30. (Kt. 523. [r. Nr. 229.] föl. 148-149.); Uo. 1670. febr. 3. (Kt. 523. [r. Nr. 229.] föl. 23-28.); Uo. 1670. márc. 3. (Kt. 523. [r. Nr. 229.] föl. 6-7.); Uo. 1670. szept. 12. (Kt. 526. [r. Nr. 230.] föl. 66-71.); Uo. 1670. nov. 12. (Kt. 528. [r. Nr. 231.] föl. 29-115.) 31 ÖStA AVA RAA Johann Haas von Hochburg. 32 Pálffy: Gemeinsam gegen II-8. sz. dók. 154
