Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 53-56. (Győr, 2018)
Tanulmányok - Oross András: A győri vár és helyőrsége a 17-18. század fordulóján
OROSS ANDRÁS A GYŐRI VÁR ÉS HELYŐRSÉGE A 17-18. SZÁZAD FORDULÓJÁN készpénzforgalmat, hanem általában az élelemjárandóságról szóló nyugtákat váltották be az élelmezési hivatalban.33 A törökök kiűzésével párhuzamosan a pénzügyi szakemberek számára mind Bécsben, mind az egykori hadszíntéren egyértelmű volt, hogy a végvidék magyar és német katonáinak finanszírozási rendszerét át kell szervezni. A korábbi struktúrát fel kellett tehát számolni és lehetőség szerint új alapokra kellett helyezni. Nehézséget okozott, hogy a katonaság egy része a 17. században is akadozva kapta meg fizetségét, így a századfordulóra akár jelentős hátralékok is képződhettek nemcsak egyének, de katonai csoportok felé is. Példának okáért a győri németek felé az Udvari Kamara által finanszírozandó részből felhalmozódott zsoldhátralék egy része is Alsó-Ausztriát terhelte, de annak kifizetését már más forrásból kellett megoldani. A következő tanulságos eset is azt bizonyítja, hogy a kifizetési rendszer milyen buktatókat rejtett magában és a megszolgált fizetség mily nehezen is érkezett meg a végvidékre. 1696 januárjában I. Lipót jóváhagyta, hogy a győri német katonák 1 hónap zsoldot készpénzben és két hónapot posztóban kapjanak meg. Mintegy másfél év múltán a pénzhiány miatt még mindig nem fizették ki a megítélt járandóságot, ezért az uralkodó még egy hónap készpénz kiutalását hagyta jóvá. Hiába volt a karlócai béke megkötése (1699. január) utáni békés állapot és a Habsburg Monarchia katonai kiadásainak csökkentése, az Udvari Kamara ezt a jogos illetményt továbbra sem biztosította a katonáknak. Éppen ezért 1700 szeptemberében az Udvari Hadi Fizető Hivatal újabb bizonyságlevélben ismerte el a fenti 4 hónapról - összegszerűen 20 934 rajnai forint, azaz 26 168 magyar forint - kiállítandó nyugta jogosságát. Karl Heinrich von Steinsdorff győri várparancsnok és német főkapitány-helyettes ugyanakkor folyamatosan igyekezett az Udvari Haditanácsnál és az Udvari Kamaránál is elérni, hogy a zsoldhátralékról a nyugtákat állítsák ki, hogy azokat a megjelölt hivatalnál beválthassa a legénység. Leveleiben - természetesen - siralmas képet festett a győri német katonák helyzetéről, hiszen érthető módon a zsold mihamarabbi kiutalása volt a cél. Noha a panaszos levelek gyakran túloztak, mégis sok apró részletet elárulnak a katonák mindennapjairól. A századfordulón úgy tűnik, hogy a korábban oly biztosnak tűnő élelmiszer-jóváírással is gondok akadtak. A parancsnok szerint ugyanis már nyolc negyedéve, azaz több mint két éve a győri élelmezési hivatal nem kap elegendő pénzt, így a katonákkal történt elszámolás után még nekik járó só- és borpénzt nem fizették ki. Vázolja mindemellett, hogy a katonák (és ne feledjük: családtagjaik) sokszor „előre ittak”, azaz hitelre fogyasztották az élelmiszert, így a tartozások kiegyenlítését a kiutalandó négyhavi zsoldhátralékból kívánták fedezni, vagy legalábbis bíztak abban, hogy újra hitelképesek lesznek a járandóságuk jóváírását követően. A katonai szolgálattal összefüggésben talán a magyar katonák nagyobb szabadsága, helyismerete és lehetőségei miatt jegyezhette meg a parancsnok, hogy a várőrzés a németek feladata, ezért a német katona máshol nem vállalhat szolgálatot, más forrásból nem szerezhet jövedelmet. Steinsdorff nemcsak a helyőrség iránt érzett felelősségtudata miatt levelezett rendszeresen az elmaradt zsold ügyé33 Kenyeres: Uradalmak és végvárak 154, 172-174, 214., Sarusi: A murányi vár élelemellátása 237- 276., Sarusi: Murány végvár 121-130. 155
