Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 53-56. (Győr, 2018)
Tanulmányok - Fedeles Tamás: "Ad Omnes Sacros Ordines Promoveri". Győri egyházmegyések római szentelési ügyei a késő középkorban
ARRABONA 2015-2018. 53-56. TANULMÁNYOK Az adatok alapján azt láthatjuk, hogy az 1487-től tapasztalható számbeli gyarapodás a következő két esztendőben érte el a tetőpontot, amely 1488-ban félszáz (6,4%), köztük hat győri egyházmegyés, a következő évben pedig 51 személyt (6,5%) jelentett.123 Vélhetőleg e folyamat hátterében - egyebek mellett - Mátyás osztrák hadjáratainak Bécs (1485), majd Bécsújhely (1487) bevételét követő befejezését, valamint a déli végeken az 1483-as magyar-török békekötést követően kialakult békésebb időszakot sejthetjük.124 E trend minden bizonnyal 1490-ben is folytatódott volna, hiszen március és április folyamán 22 főt (3%) szenteltek Rómában. Ezzel szemben közel tíz hónapos intermezzót követően, 1491 tavaszán került ismét sor magyarok promóciójára Róma templomaiban (7 fő - 0,9%). E jelenség nyilvánvalóan összefüggésben áll a Mátyás király 1490. április 6-án bekövetkezett halála nyomán kialakult belpolitikai instabilitással. Hosszabb időt vett ugyanis igénybe, amíg a trónkövetelők egyike, a Jagelló családból származó II. Ulászló (1490-1516) el tudta foglalni, majd ellenfeleivel szemben meg is tudta tartani az ország trónját. 1490 nyarán Corvin Jánost és párthíveit győzte le, majd szeptemberi koronázását követően az országra törő Habsburg csapatokkal kellett felvennie a küzdelmet. A trónharcok a győri egyházmegyét sem kerülték el. Habsburg Miksa magyarországi hadjárata során a püspökség déli, elsősorban Vas megyei területén nyomult az országba, s a hadmozdulatok során több jelentősebb települést, így például Kőszeget, Szombathelyt és Rohoncot is elfoglalta.125 Az 1491 tavaszán induló dunántúli offenzíva során Ulászló seregeinek sikerült visszafoglalni az ideiglenesen I. Miksa (1496/1493-1519) kezére jutott területeket, majd pedig a novemberben, Pozsonyban megkötött béke révén jutott végül a háborúskodás nyugvópontra.126 Az északról az országra törő János Albertet nem sokkal később, 1491/1492 fordulóján győzték le a magyar uralkodó hadvezérei.127 A trónharcokat követő békésebb időszak érzékelhetően a római utazásokra is kedvezően hatott, ugyanis 1492 februátja és 1493júniusa között öszszesen 69 magyar klerikus (9%) vette fel az egyházi rendet. Ezt követően azonban ismét egy komolyabb visszaesésnek lehetünk tanúi, ugyanis 1493 júliusa és 1494 márciusa között egyetlen magyar nevét sem rögzítették a promóciókat dokumentáló kamarai jegyzők. E hiátus hátterében immár az oszmán fenyegetést sejthetjük. 1493 elején az Erdélyre támadó török portyázókat a szászok szétverték, ám szeptember elején a boszniai beglerbég katasztrofális vereséget mért Udbinjánál a horvát bánok seregére.1281493 őszén, miután az oszmánok Horvát-, majd Stájerországot és Krajnát pusztították, I. Miksa csapatai felvonultak a magyar-osztrák határra: a fősereg a Győr-Vasvár vonalon helyezkedett el. Két másik kontingenssel Bécset és Alsó-Ausztriát, valamint a stájer területeket biztosította. A haditerv szerint az osztrák fősereg egyesülve Ulászló csapataival az oszmánok ellen vonult volna, azonban a tervezett akció végül nem valósult meg.129 A török veszély 123 A Libr. format, kötetei 1483 és 1485 között nem tartalmaznak magyar vonatkozású adatokat. 124 A külpolitikai háttér részleteire 1. Kubinyi: Mátyás király 75-95. 125 Solymosi: Kőszeg 1490. évi feladása. 126 Az eseményekre 1. Wiesflecker: Das erste Ungarnunternehmen; Kubinyi: Két sorsdöntő esztendő; E. Kovács: Miksa magyarországi hadjárata; Neumann: Békekötés Pozsonyban. 127 B. Szabó: Az Újkor hajnalán 319. 128 Uo. 321. 129 Wiesflecker: Kaiser Maximilian I. 357-358. 102
