Csécs Teréz: Arrabona - Múzeumi Közlemények 52. (Győr, 2017)
Szende László: Adalékok Rómer Flóris középkorra vonatkozó munkásságához
SZENDE LÁSZLÓ ADALÉKOK RÖMER FLÓRIS KÖZÉPKORRA VONATKOZÓ MUNKÁSSÁGÁHOZ maga a diploma nem volt ismeretlen a kutatás számára, mivel Fejér György Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ас civilis című művében már kiadta, igaz, ő a Hevenesi-féle oklevélgyűjteményben található másolatot használta.47 Rómer fontos megállapításokat tett a magyar ötvösség területén is, bár tudományos munkásságának ez kétség kívül egy viszonylag kis szeletét tette ki. A kérdéssel a közelmúltban foglalkozó Kiss Erika tanulmánya szerint a tudós legfontosabb újdonságát az jelentette, hogy analitikus, rendszerező módon tekintett a tárgyra, terminológiai meghatározásai pontosak, az egyes darabokat könnyedén be lehet azonosítani.48 Ezt a fajta készségét számos területen kamatoztatni tudta, komoly elismerést jelentett, hogy 1867-ben őt bízták meg a világkiállításra kiküldött tárgyak válogatásával és felügyeletével.49 Továbbá elkészítette a kiállított műtárgyak francia nyelvű katalógusát, szerkezete az akkori szempontok szerint modernnek tekinthető.50 Szemléletesen írta le a mű azt a Párizsban készített házi oltárt, amelyet 1864-ben Batthyány Artúr rakolcsányi kastélyában Henszlmann Imre társaságában még személyesen tudott megtekinteni.51 Részletes elemzésében analógiák sorát kereste, hogy meghatározza a mű keletkezési idejét, amit végül Árpád-házi Szent Margit személyéhez kötött. Tévedését egykori tanítványa és nemzeti múzeumi munkatársa, Czobor Béla javította ki.52 További példaként érdemes megemlíteni a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményébe tartozó egyik réztálat. A tárgyat korábban bronzkorinak vélték, és ezzel a meghatározással szállították ki az 1867-es párizsi világkiállításon kiállítandó darabok közé. Itt Augustus Wolianston Franks, a British Museum munkatársa figyelmeztette magyar kollégáját, hogy „ezen tál alkalmasint a középkori tárgyak közé tartozik. Kezdtük a hármas rozsda réteget lepattogtatni. Az első réteg sömörféle bibircsókból állt, színe fehéres zöld, sötétebb foltokkal; ezt könnyű volt eltávolítani, ez alatt egy májbarna kéreg, legalul pedig a valódi szirony következett, melyet sérteni kár lett volna. Több órai, béketűrő munka után előjöttek egyes vonalok, egyes betűk, melyek jellege а XIII. századot elárulá; és most a lenézett réztálból nagyra becsült nézötárgy lett.”53 A középkoron belül melyik periódus állhatott Rómer szívéhez közel? A kérdés akár költői is lehetne. Azt azonban ki lehet mutatni, hogy a reneszánszot egyáltalán nem szerette. Hampel József szerint „A középkori építészet az ő szemében az egyházi művészet betetőzése volt, oly ideálnak tekintette, melyen az utóbbi korok rontottak, azért a renaissancet és az utána következő barokk és rococo ízléseket lelke egész erejével útálta.”54 Mikó Árpád pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy Rómer mintha vonakodott volna leírni a reneszánsz szót, „pogány, remek elemnek” nevezte.55 Igaz, a kortársak közül nem ő volt az egyetlen, aki így vélekedett.56 Még ha magát a reneszánsz világát Rómer nem is kedvelte, szerepe máig megkerülhetetlen a Corvina-kutatásban. Mivel a közelmúltban Mikó Árpád és Zsupán Edina tollából kiváló tanulmányok jelentek meg, ezért csak néhány dologra hívnám fel a figyelmet. Minden bizonnyal a személye iránti elismerés egyik jele volt, hogy a Párizsban élő Simonyi Ernő neki adta a Corvinákról szóló jegyzeteit, amelyek az 83
