Csécs Teréz: Arrabona - Múzeumi Közlemények 51. (Győr, 2015)
T. Bíró Katalin: "Némi derű". Rómer Flória és a kőeszközök kutatása
1 . _ 1 ARRABONA 2013. 51. TANULMÁNYOK Sajnos, a korai gyűjtésű kőeszközök jelentős része nem jutott közgyűjteménybe és elveszett a kutatás számára. Még a múzeumokba került kőeszközök közül is sok elkallódott, vagy egyszerűen nem tudjuk azonosítani, például eredeti ábrázolás híján. A Magyar Nemzeti Múzeum korai kőeszköz-gyűjtéséből táblázaton foglaltam össze az obszidián eszközöket (I. táblázat) és fotótáblákon egy szerény válogatást a legkorábbi leletekből. (2-4. kép) A kőeszközök kutatása továbbra is Römer szívügye maradt; publicisztikai munkáiban, szerkesztői leveleiben bátorította, ösztönözte az ország kiművelt emberfőit és a mindennapi tevékenység során — például mezei munka során — leletekkel találkozó földművelőket is, hogy a leleteket begyűjtsék, a lelőkörülményeket feljegyezzék. (Römer 1866b) Ilyen irányú publicisztikai tevékenységének nyomait nem csak a szakfolyóiratokban, hanem a „napi sajtóban” is megtaláljuk, például a Vasárnapi Újság vagy A Hon c. folyóiratokban. Kőeszközök a világkongresszuson AVIII. Ősrégészeti Világkongresszus megszervezése (Congrés International dlAnthropologie et dlArchéologie Préhistoriques, Budapest 1876.) és eredményeinek közzététele (Compte-Rendu de la huitiéme session ä Budapest, Vols. 1-2.) kiemelkedőjelentőségű eseménye még az egyébként rendkívül gazdag Römer életműnek is. A kőeszközök mind a tudományos programban, mind a kongresszus alkalmából rendezett kiállításon jelentős szerepet kaptak. A kiállítás katalógusában, amelyet Hampel József állított össze, tudós társaságok és jeles magángyűjtők kőeszközei kerültek bemutatásra. (Hampel 1876) Römer kőeszközökkel — obszidián és kova eszközökkel — foglalkozó közleménye, Les silex taillés et les obsidiennes en Hongrie (Rómer 1878) ezt a katalógust is forrásul használta. Ebben a munkában Rómer összefoglalja az első pattintott kőeszközök előkerülése óta eltelt időszak kőeszköz leleteit, térképre vetítve az obszidián és kovaeszközök elterjedését. A térképet Hatsek Ignác királyi kartográfus állította össze, és az első, általam ismert régészeti nyersanyag-elterjedési térkép. A kova eszközök nem tekinthetők ilyen feldolgozásnak, hiszen a „kova” megjelölés változatos eredetű és származási helyű nyersanyagokat foglal össze, de az obszidián lelőhelyei és kapcsolatjelző szerepe már ebben az időszakban is közismert tény volt, amint az Szabó József, a földtudományok Rómerhez foghatóan korszakos jelentőségű képviselőjének ugyanezen kötetben megjelent tanulmányából (L’obsidienne prehistorique en Hongrie et en Grece, Szabó 1878) világosan kitűnik. Az eredeti térképen, amelynek újra közlésére már volt módom (T. Biró 2005 1. ábra és http://www.ace.hu/am/2005_4/AM-2005-4- TBK-melleklet.pdf) a fenti információk mellett a kunhalmok, földvárak, lakott barlangok és őskori temetők ismert elterjedése is megtalálható. Ennek a tanulmánynak az elkészítésekor szétválasztottam a kova-, illetve obszdián elterjedési adatokat, azonosítva a Rómer által összegyűjtött lelőhelyeket, amelyek természetesen nem 66
