Csécs Teréz: Arrabona - Múzeumi Közlemények 51. (Győr, 2015)
Debreczeni-Droppán Béla: Rómer Flóris emlékére készült szobrok és emléktáblák
ARRABONA 2013. 51. TANULMÁNYOK FÜGGELÉK 1) Chyzer Kornél miniszteri tanácsos beszéde a pozsonyi Römer szobor megkoszorúzásakor (1907. szeptember 25.) Tisztelt Közönség! A polgártársak elismerése a legszebb és legnagyobb jutalom, amelyben ember részesülhet. Mi, tisztelt gyülekezet, itt oly férfiú szobra előtt állunk, akinek egész élete, minden tette méltó volt arra, hogy az utókor mindig hálával adózzék emlékezetének s amint örömmel látjuk, az ő szeretett szülővárosa nem is feledkezett meg arról, a mivel a haza s a tudomány Rómer Flórisnak tartozik. Messze vezetne, ha ez alkalommal Rómer érdemeit felsorolni megkísérelném, de nem is szükséges, hiszen Rómernek irodalma van. Elég legyen felemlítenem, hogy egész életét a haza, az egyház, a tudomány s embertársai szolgálatának szentelte s ebben pihenést nem ismert. Szolgálta a hazát fegyverrel és tollal, az egyházat egész leikével, a tudományt örökös kutatással s az emberiséget egész szivével. A kötelességnek ily hű teljesítése megszerezete (sic!) neki már életében is az elismerést úgy felülről, mint polgártársai részéről. Most, midőn mi a magyar orvosok és természetvizsgálók vándorgyűlésének tagjai e szobornál megállapodunk, lehetetlen, hogy meg ne emlékezzünk azon meleg szeretetről, a melylyel ő ezen intézmény iránt viseltetett s azon érdemeiről, amelyekkel ő e téren is bir. Felismerve ezen kulturális intézmény fontos s nálunk nagyon is szükséges voltát, valahányszor csak tehette, részt vett a vándorgyűléseken. A 42 év előtt itt tartott vándorgyűlésnek nemcsak egyik rendezője és titkára, de lelke is volt. Az ezen alkalomból megjelent pozsonyi monographiában ő örökítette meg „Pozsony régészeti műemlékeit” s ernyedetlen buzgalommal szerkesztette az örömünkre még velünk működő nestorunkkal, Kanka Károly dr.-ral a gyűlés jeles munkálatait. Ezen gyűlésen kívül még kilenc vándorgyűlésünkön vett részt és legtöbbször mint oktató előadó. A tudomány, melyet hazánkban mondhatni ő teremtett: a régészet, de nem volt oly tudományos és emberbaráti intézmény, mely iránt ne érdeklődött volna. S e változatos tevékenység közepette mindig Pozsonyra gondolt. Egyik levelében, melyet Pozsony szab. kir. város akkori országgyűlési képviselőjéhez irt s melyben a szülővárosa iránti szeretet csak úgy áradozik, ezt mondja: „Egyet sajnálok, hogy ottan nem fogok majdan nyugodni, ahol igénytelen bölcsöm ringott.” Igaz, nem nyugszol itt nemes férfiú, de élsz és élni fogsz szülővárosod hálás fiai szivében, kik megörökitették nemes alakodat kőben s alkalmat nyújtottak nekünk, 302
