Csécs Teréz: Arrabona - Múzeumi Közlemények 51. (Győr, 2015)

Debreczeni-Droppán Béla: Rómer Flóris emlékére készült szobrok és emléktáblák

DEBRECZENI-DROPPÁN BÉLA RÖMER FLÓRIS EMLÉKÉRE KÉSZÜLT SZOBROK ÉS EMLÉKTÁBLÁK hogy mint egykori vándorgyülési hálás társaid mi is adózzunk e szerény koszorú­val drága emlékednek. Pozsony fiai, szolgáljon e szobor buzdításul nektek, hogy a hazát, s e nemes vá­rost oly hévvel szeressétek s tettekkel szolgáljátok, mint azon férfiú szerette és szol­gálta, kit az híven ábrázol. Römer Flóris emléke és szülővárosa éljenek örökké.” (Rómer Flóris szobrának megkoszorúzása. Nyugatmagyarországi Híradó, 20. évf. 1907. aug. 27. 194. sz. 3., vö. Napi Közlöny a Magyar Orvosok és természet­vizsgálók Pozsonyban 1907. augusztus 25-29. napján tartott XXXIV. nagygyűlésé­ről. 1907. aug. 24. (sic!) 2. sz. 1-2.) 2) Fejérpataky László, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója, Varjú Elemér mú­zeumi osztályigazgató és Mihalik József, a múzeumok és könyvtárak országos fel­ügyelője beszédei a múzeumkerti Rómer-Pulszky-Hampel emlékmű avatásán (1916. november 1.) Fejérpataky László beszéde «Kegyeletes házi ünnepre gyűltünk ma össze. Ennek jelentőségét fokozza az, hogy Excellenciád, nemzeti kultúránk főgondozója, azon megjelenni méltóztatott. Fogadja ezért hálás köszönetünket. Fraknói Vilmos püspök, a múzeumok és könyvtárak volt országos főfelügye­lője, egykor az orsz. Széchényi-könyvtár őre, hálával eltelve Nemzeti Múzeumunk és elhunyt nagynevű vezetői, a magyar régiségtudomány megalapítói iránt, emlé­kezetüket egykori működésük helyén, múzeumunk területén szobrászati művel kí­vánta megörökíteni. A mű Damkó József szobrászművész sikerült alkotása. Ennek felavatására és megkoszorúzására a legalkalmasabb a mai nap, mikor gondolataink különben is elköltözött barátaink és elhunyt hozzánktartozók körében időznek. Hálásan köszönjük a nemeslelkű püspöknek, hogy múzeumunk kertjében ál­líttatta föl ezt az emléket, mely mindig eszünkbe juttatja eltávozott nagyjainkat, múzeumunk büszkeségeit, nemzeti tudományosságunk vezető alakjait. Nagyrészt nekik köszönhetjük, hogy Nemzeti Múzeumunk elfoglalta méltó he­lyét a külföld hasonló intézményei mellett. Pulszky, Rómer és Hampel neve ismert és nagyrabecsült a tudományos eredmények terén itthon és a külföldön egyaránt. Engem pedig a három férfiú emlékéhez külön belső lelki kötelék fűz. Az egyikben legelső jóságos hivatali főnököm emlékét tisztelem; a másodikhoz a tanítvány há­lája csatol; a harmadikhoz a barátságon kívül több tudományos intézményben, a múzeumban, a Tudomány-Egyetemen, a Tudományos Akadémiában sok éven át való együttműködés emléke köt. 303

Next

/
Oldalképek
Tartalom