Csécs Teréz: Arrabona - Múzeumi Közlemények 51. (Győr, 2015)
Gráfik Imre: Rómer Flóris a magyarországi néprajzi gyűjtés kezdeteinél
GRÁFIK IMRE RÖMER FLÓRIÁN A MAGYARORSZÁGI NÉPRAJZI GYŰJTÉS KEZDETEINÉL munkát; a gyűjtés időbeli és térbeli fázisait, pénzügyi kihatásait, a gyűjtött anyag tartalmi és tematikus arányait, s több esetben különleges vonatkozásait is. A teljes bizonyosság hiányát részben a források elégtelensége, részben a gyűjtött kollekció viszonylagos hányatottsága magyarázza. Annak ellenére, hogy a néprajzi muzeológia történetével foglalkozó kutatások, valamint az egyes tárgyakat, tárgycsoportokat befogadó múzeumi tárak, osztályok, illetve gyűjtemények őrei, kezelői, muzeológusai vissza-visszatérően keresték és keresik a beazonosítás lehetőségeit, még ma sem mondhatjuk el, hogy minden kétséget kizáróan biztos és teljes képünk van az 1872-ben gyűjtött kollekcióról, illetve annak minden egyes darabjáról. Tudománytörténeti visszatekintésében erre utal Xántus János monográfusa is: „...a gyűjtemény Rómer anyagával s az utólag érkező tárgycsoportokkal kiegészülve ekkor már hat teremre rúg. S a kiállítást a legszélesebb nyilvánosság előtt is megnyitják. Vessünk egy futó pillantást mi is e gyűjteményekre, melyeket annyi balsors kísér. Itt még együtt vannak tárgyai, amelyeknek utóbb annyi vándorlás az osztályrészük, hogy egységes tudományos elemzésükre és értékelésükre napjainkig sem kerülhetett sor.” (Sándor 1970, 325-326.) A Néprajzi Múzeum alapjául szolgáló gyűjtemény sorsa tovább nehezíti a kollekció mennyiségére vonatkozó tisztánlátásunkat. „Utóbb Xántus mélyen fájlalja, hogy a gyűjtemény kiszakadt a néprajzi tárból. A gyűjtemény az Iparművészeti Múzeumban bizonyos értelemben gazdátlan maradt, jelentős része évek során át becsomagolva feküdt az új intézmény raktárhelyiségében.” (Sándor 1970, 336.) Xántus János 1892-ben Ethnographia-beli közleményében, áttekintve az ethnográphiai osztály több mint 5000 leltározott tárgyát (melyből 1350 a magyarországi) az alábbiakat írja e körülményekről: „Ezeken kívül van még 6 láda évek óta az iparművészeti múzeumban becsomagolva, melyeket eddig még nem vehettem át helyiség hiánya miatt, de úgy tudom, azok tartalmának legnagyobb része molyette bundák és szűrök maradványai a Xántus és Rómer-féle háziipar-gyűjteményből, s egyéb oly tárgyak, melyeket az iparművészeti múzeum nem használhatott, mert részint nem tartoztak keretébe, részint azokba nem voltak beilleszthetők, mert primitiv kivitelű háziiparczikkek. így ezen gyűjteményből valószínűleg igen sok tárgy be fog válni, a mely nem pusztulhatott el...” (Xántus 1892, 302.) Az 1872-es gyűjtemény gazdátlanságát látszik igazolni Jankó Jánosnak — a Néprajzi Osztály vezetésében Xántus János utódjának — finnországi levelezésében található utalás 1897-ből: „Okt. 17-én levél jött Viliitől: [...] mire hazaérek, a múzeum rendben lesz, megkerült a Rómer-Xántus gyűjtés is.” (Jankó 1993, 23.) Újabb és részletező támpont a Néprajzi Múzeum 214. számú törzskönyvi bejegyzése 1898-ból, de több vonatkozásban továbbra is bizonytalanságban maradunk. A hivatkozott törzskönyvi tétel a bejegyzés címleírása szerint: „Az iparművészeti múzeum gyűjteményeinek kiállítása alkalmával Osztályunknak átadott gyűjtemény”, alatta „Xántus” jelzet, majd a darabszám és a leltári számok feltüntetése. Eltekintve attól a mindenképpen zavaró ténytől, hogy a leltári számokból kikövetkeztethető 273
