Csécs Teréz: Arrabona - Múzeumi Közlemények 51. (Győr, 2015)
Ilon Gábor: Kik és mikor temetkeztek a Bakony halomsírjaiba? Magángyűjtők és régészek Rómer Flóris nyomában
ARRABONA 2013. 51. TANULMÁNYOK 8. kép Az északi régészeti kultúrák 12. századi migrációja a Földközi-tenger keleti térsége felé (Paulík 1990, Abb. 9. nyomán) késői fázisában) a társadalom Naue II. típusú kardokat használó elitjénél (Jung 2007; Moschos 2009, 367., 370.) jelent meg, majd (a 12-10. században: Eder 2005, 280.) széles körben terjed el — ami északról, több útvonalon érkezőket sejtet (hegyi: Albánia és tengeri: Adria). Ezt pl. a borostyánkövek európai lelőhelyei (Beck 1982, Harding 1974; Horváth 1999; Maran 2013; Marková 2003), az Uluburunnál elsüllyedt hajó rakománya (Pulak2005), de a Neua II. kardok, lándzsák, borotvák, csipeszek és a Caka típusú fibulák igazolják. Ezeket az útvonalakat a 13. végén -12. század elején a mykenei adminisztráció ellenőrizte. (Moschos 2009, 372, 374.) Összefoglalás A régészettudomány vizsgálódását, eddigi eredményeit röviden az alábbiak szerint összegezhetem. A bakonyi halomsírok többségébe (több százba?) a késő Halomsíros - korai Urnamezős kultúra tárgyi emlékeivel jellemezhető emberek temetkeztek. Jó néhány településüket, egyetlen barlangi lelőhelyüket (Szentgál-Mecsek-hegy Kő-lik 164
