Csécs Teréz: Arrabona - Múzeumi Közlemények 51. (Győr, 2015)
Ilon Gábor: Kik és mikor temetkeztek a Bakony halomsírjaiba? Magángyűjtők és régészek Rómer Flóris nyomában
ILON GABOR KIK ÉS MIKOR TEMETKEZTEK A BAKONY HALOMSÍRJAIBA?- Ilon 1991), valamint néhány tucat bronz kincsleletüket ismerjük. A kutatók egy csoportja a múlt század elejétől (Childe 1930, 192., 222.; Hánsel 1981) máig azt feltételezi, hogy hatásuk (természetesen más északi, azaz közép-európai területekről indulókkal együtt: Childe 1930,213.; Sandars 1978,91-95.) — nevezzük rabló hadjáratnak, területfoglalásnak, a demográfiai fölösleg helykeresésének — Itálián és a Balkánon keresztül érintette a Földközi-tenger keleti medencéjét is, például Mykenet, Kisázsia tengerpartját, de Egyiptomot is. Ezt nem csak az elsüllyedt hajóroncsok tárgyai (pl. a török partoknál: Uluburun /Kr. e. 1342-1314/, Cape Gelidonya /kb. Kr. e. 1200/, az izraeli partvidéken: Hishuley Carmel, Kfar Samir, Hahotrim- Bass 1967; Pulak 2005; Galili-Gale-Rosen 2011), de a fentiekben említett területeken gyűjtött más tárgyi emlékek is igazolják. Ilyenek pl. a fegyverek közül a Ha típusú (Naue), a kontinentális Európában és a Levante térségében is általánosan használt kardok (Sandars 1978, 89., 92-93., 207., IV. table), és a „lausitzi”, később Gáva, de nevezzük inkább helyidegen, északi jellegű, kannelúrázott és csavart fülű kézzel formált kerámiák (Sandars 1978,193-195.; Hánsel 1981, 214-215., Abb. 6-11.; Paulík 1962, Abb. 14. 2., 36. c). Ezt az erőteljes aktivitást és mobilitást egy erősen tagolt társadalom generálta, nem utolsó sorban annak katonai elitje. Ennek a vizsgált térségben hét rétegét (lásd fenn) vélem kimutathatónak. A korszak rendívül szerteágazó kapcsolatrendszerét a Levantei-tengeren, azaz a dél-törökországi Uluburun partjainál elsüllyedt kb. 15-16 méter hosszú, a Kr. e. 1342-1314 tájára (18. egyiptomi dinasztia vége: Echnaton, Tutenhamon, Haremhab fáraók — Pulak 2005, 90) keltezett késő bronzkori, semita kereskedőhajó rakománya remekül bizonyítja, hiszen abból a Földközi-tenger keleti medencéjének áruit tárták fel. Úgymint: 24 db szíriai eredetű kőhorgonyt, kánaáni amforákat (bennük tömjén, fajansz- és borostyánkő gyöngyök voltak), hegyikristály gyöngyöket, ciprusi és mykenei edényeket, kék és türkiz színű szíriai és egyiptomi üveg öntecseket (175 db, kb. 2 kg/db, összesen kb. 350 kg — Pulak 2005, Abb. 22), elefántcsontból készült madarat, 14 db vízilófogat (Pulak 2005, 77-78, Abb. 28, 37), strucctojást (ebből luxus edényt készítettek), kisázsiai eredetű ón- és ciprusi ökörbőr, valamint cipó alakú réz öntecseket, ólomlemezeket, karika alakú aranyöntecset, Puntból, azaz a mai Szomáliából származó ébenfát (Pulak 2005, 71, Abb. 23), továbbá fegyvereket (pl. itáliai típusú kardot — Pulak 2005, 86, Abb. 41). A Földközi-tenger felé a szárazföldön migráló/vándorló/a rablóhadjáratokban szerepet vállaló Kárpát-medencei (7. kép) (Sandars 1978,83; Paulík 1990, Abb. 9.) és más közép-európai és balkáni, valamint égeikumi és a Levantei-tengert határoló szárazföldi-törzsi csoportokon kívül a gazdagabb területek (Kelet-Mediterrán /Ciprus, Kréta/, kisázsiai régió, Egyiptom) megtámadásában a Szardíniáról (nevük a forrásokban: serden/sardena), Szicíliáról (sikler/sekeles/sekeloi) és mykenei területről (Danaja - danaoi) vízen, hajókkal mozgó, de a filiszteusok (Kréta és Kánaán/Palestina - palastu/peleset) és az achaiok (aqaiwasa/achawia/achaiwoi/ahhiyawa) földjéről (Dél- Anatólia) induló emberek (összefoglaló néven: „tengeri népek”) is resztvettek. A sar-165
