Csécs Teréz: Arrabona - Múzeumi Közlemények 51. (Győr, 2015)
Ilon Gábor: Kik és mikor temetkeztek a Bakony halomsírjaiba? Magángyűjtők és régészek Rómer Flóris nyomában
ARRABONA 2013. 51. TANULMÁNYOK Természetesen az sem zárható ki, hogy ezek a fegyverkombinációk nem a harcos hajdani fegyverzetét jelzik, hanem a közösség manipulálásának következtében (rituális vagy más okból) alakultak így. Ezzel ellentétben viszont megállapítható, hogy pl. Сака II. halom 2. hamvasztásos sírjában a kard + szárnyas harci balta + lándzsa + mellpáncél kombináció volt. (Tocik-Paulík 1960, Obr. 14, Obr. 27.) Feltűnő, ugyanakkor az általános urnamezős tendenciának megfelel (Sperber 2011, 37.), hogy a védőfegyverzet itt nem került a temetkezésekbe. (Vagy nyom nélkül elpusztult, mert bőrből volt?) Mindenesetre úgy tűnik, hogy később (Kr. e. 13. század vége - 12. században) a védőfegyverek a Közép-Duna-vidékén (pl. Volders / Tirol, Caka, Ducové / Szlovákia) és a Dunántúlon (pl. Farkasgyepű, Nadap, Nagyvejke), valamint a korai mykenei városokban koncentrálódtak. (Schauer 1982b, Abb. 5; Sperber 2011, 39.) Ezek a bakonyi és a Kárpát-medence területéről jól ismert, Kemenczei Tibor által az A típusba sorolt kardok (Kemenczei 1988,44-50.) ugyanazon típusba tartoznak, mint az előbb idézett északnyugat-görögországi Liatovouni-Molossia sírjában talált, de ugyanezek a formák Itáliából is dokumentáltak. (Jung-Mehofer 2013) A korszakban és a Bakony területéről, valamint környékéről, a lovon vagy kocsin16 harcolókról alig tudunk valamit. A térségben feldolgozott késő bronzkori telepeken (pl. Börcs: 33, Kajárpéc: 30, Mosonmagyaróvár: 9 - Bartosiewicz 1996, 1. tábla; Németbánya: mindössze 3 db - Vörös 1996, 2. táblázat) ugyanis eleve kevés a lócsont, ami inkább presztízsállatkénti tartásra utal. A ló irányítása szempontjából alapvető gímszarvasagancsból készített zablaoldalpálcát a Bakonyból nem ismerek. Ugyanakkor a nem túl távoli Vas megyei Górból (Ilon 2001, Taf. III. 1.), a velemi Szent Vidről és a Celldömölk melletti Sághegyről származók kb. 150-200 évvel fiatalabbak a bakonyi sírok többségénél. (Mozsolics 1953; Bökönyi 1953; Ilon 2001, 246.) Csak az urnamezős kor legvégéről (kb. Kr. e. 800-750.) van tudomásom bronz szíjelosztó véretekről és vas lószerszám töredékekről Bakonyszentkirály halomsírjaiból. (Ilon 2014b) A harci- vagy díszkocsi lehetséges használatát mindössze a nagydémi kincs kocsitengely végének 3 db gulipánfejes szege jelzi. (Hampel 1896, CXCV. tábla 18a) A Bakonytól kissé nyugatabbra a velemi II. bronzdepó (Kr. e. 9. század) 4 db, kisméretű kultusz kocsihoz (?) tartozó bronz kerékagya ezt megerősíti. (Mozsolics 2000, Taf. 114. 2-5.) Távolabb a komjáti / Komjatice (Szlovákia) kincs kocsitengely végének bronz burkolata és annak gulipán fejes szegei, valamint a zsujtai szintén gulipán fejes bronz, kocsirúdvég-dísze (Hampel 1886, LVI- LVII. tábla) és két, különböző, de eredeti méretű, küllős bronzkerék az erdélyi Arcalia/Arokalja határából (Kristiansen-Larsson 2005, Fig. 102.) utalnak e dísz- és/vagy harci eszközre. Mindezek az adatok nagyon kevés lovast és kocsin harcolót sejtetnek, azaz — úgy vélem — a Kárpát-medence egész területén e két harci módszert csak a vezetők legkisebb és legmagasabb köre alkalmazta. A gyorsan és valószínűleg szervezetten, tömegben és futva mozgó, íjjal, lándzsával és védőfegyverekkel 160
