Csécs Teréz: Arrabona - Múzeumi Közlemények 51. (Győr, 2015)

Ilon Gábor: Kik és mikor temetkeztek a Bakony halomsírjaiba? Magángyűjtők és régészek Rómer Flóris nyomában

ILON GABOR

KIK ES MIKOR TEMETKEZTEK A BAKONY HALOMSÍRJAIBA?

felszerelt gyalogos harcosok sikerrel vették fel a harcot a Közel-Kelet elsősorban harcikocsis (2 ló, hajtó, 1 fegyveres — egyiptomi; 2 fegyveres — hettita) egységekre épülő hadseregeivel. (Kristinsson 2010, 47.)

A szarvasmarha lenyúzott, feldolgozható bőre önmagában is értéket jelenhetett, egyúttal a tulajdonos gazdagságát is kifejezhette. A bőrt17 az élet szinte minden területén felhasználták. Például összetett, azaz kompozit (fa, bőr, bronz) pajzs (késő bronzkor: Molloy 2009, Fig. I.),18 (bőr, bronz) mellpáncél (késő bronzkor: Schauer 1982b, 335., 337., Abb. 1.; Douzougli-Papadopoulos 2010,

31., 33. Fig. 8.), kardhüvely (Moschos 2009, 361.), vagy fémműves bőrköténye, cipőtalp, öv, igavonó állat hámja, lószerszám szíjai, vödör, zsák (pl. bányászok érc-, sóhordó), favázas csónak bevonó anyagaként (az őskőkortól a mai napig: Pomey 2011, 28.), de sátorlapként (római kor: Groenman-van Waateringe 1974, 68-72.) is használhatták.19 A szilajon tartott állat szőre pedig a nemez alapanyagaként vehető számításba (felhasználása pl.: viselet, sátorlap). Ehhez a bőr nyersanyaghoz kapcsolható a szimbolikus — ökörbőrt imitáló —formában kiöntött fém nyersanyag, amely nem csak a tárolás egyik módjaként, de a fém üzleti tranzakciójának lebonyolítására is alkalmas volt. Ezek miniatűr formái — utalva a nagyméretű égeikumiakra — a Balkánon (Klostar Ivanic, „Makarska”: Müller- Karpe 1980, Taf. 383. A/7; Forenbacher 1995, Fig. 2.) át a Kárpát-medencéig (Vas megye: Gór /Ilon 1992/, Vát20) jutottak el és voltak használatban. Ezek a tárgyak és a mögöttes innováció pedig a kapcsoltok igazolásának egy újabb elemét jelentik. De találunk olyan ékszert is (pl. a Külsővatról, Németbányáról, Győr környékéről és Nadapról ismert Caka fibula: Ilon 1984,1. tábla 4; 2014, Taf. 7. 7; Hampel 1886, XLI. tábla 2; Makkay 2006, Pl. XXVII. 208), ami csakis innen, északról kerülhetett a cephaliai Diakatába. (Bouzek 1985, Fig. 76. 7.)

A pajzsok legnépszerűbbike, a kerek a 16-15. században már a közel-keleti (Észak-Szíria, Felső-Mezopotámia, Hurri) forrásokból jól ismert. Ezt a formát természetesen a tengeri népek is használták. (6. kép) Lásd II. Ramses Abu Simbel-i és Abydos-i templomainak csataábrázolásait (Jung 2009b, Fig. 2.), valamint III. Ramses Medinet Habu-i templomában a tengeri csatát. (Schauer 1980, Taf. 18.) A harcosok megjelenítését pl. az egyiptomi fáraók fent már említett templomainak faláról, pylosi freskókról, mykenei pecsétlőkről és a híres mykenei „harcos vázáról” (7. kép) (Bouzek 1985, Fig. 52), kősztélékről Észak-Itáliától Spanyolországig, de skandináviai sziklarajzokról (Jockenhövel 2006, Abb. 3-5.; Ekdahl 2012, Abb. 4-12.) is ismerjük. A kontinens íjászainak karddal, vagy karddal és pajzzsal történő látványos ábrázolásai pl. a szardíniái Uta-Monti Arcosa bronzszobrocskái, az észak-bulgáriai barlangrajzok és az északi sziklarajzok. (Jockenhövel 2006, Abb. 5. 4; Sperber 2011, Taf. 4-5.; Georgiev 1982, 189, Abb. 1. 1.; Ekdahl 2012, Abb. 10.)

A fegyverek általában nagy távolságra eljutottak a rabló- vagy zsoldos harcossal, de csere és/vagy ajándékként a társadalom elitjében, vagy csak egyszerűen le-161