Csécs Teréz: Arrabona - Múzeumi Közlemények 51. (Győr, 2015)
Ilon Gábor: Kik és mikor temetkeztek a Bakony halomsírjaiba? Magángyűjtők és régészek Rómer Flóris nyomában
ILON GABOR KIK ES MIKOR TEMETKEZTEK A BAKONY HALOMSÍRJAIBA? nak (Sandars D2) a szabolcsi Ajak I. kincsében (keltezése: ópályi horizont, Bz Dl: Mozsolics 1973, 117., Taf. 37. la-b; Kemenczei 1988. Taf. 16. 176.) történő megjelenése igazolja. Arra okvetlenül fel kell hívnom a figyelmet, hogy az ajaki kard markolatának íves, legyezőszerű záródása megegyezik a Mosonszolnok-Haidehofpusztai (Jung 2009b, Fig. 4/23), a szentgáli (Jankovits 1992b, Abb. 20. 3.), a Bakonyjákó-somháti II. halom 1. sírjának (Bz D: Kemenczei 1988, Taf. 16. 177.; Kemenczei 1989, Abb. 3. A4; Jankovits 1992b, Abb. 11. 6.), a bakonyszűcsi 160. halom (Patek 1970, Taf. 3. 3; Jankovits 1992b, Abb. 20. 1; Kemenczei 1989, Abb. 5. Al) és a koroncói depó (Kemenczei 1988, Taf. 16. 179.; Kemenczei 1989, Abb. 12. 3.) ún. Peschiera C Villa Capella típusú tőrök záródásával. Párhuzamaik a lausitzi kultúra Velká Lehota / nagylehotai (Szlovákia) halomsírjában (Müller-Karpe 1980 Taf. 385. В/l; Jankovits 2008, 89.), Itáliában, a görög szárazföldön (Schauer 1985, Abb. 39.), de a Földközi-tenger szigetein (pl. kősztélén ábrázolva Korzikán: Guilaine — Zammit 2005, Pl. 2), Egyiptom és Izrael területén is megtalálhatók (Itália: Müller-Karpe 1980, Taf. 272. 1, 12, Mykene: Taf. 232. 2-4, Pylos: Taf. 237. B/5, Ciprus: Taf. 184. 3, Kréta: Taf. 202. 3, Egyiptom: Taf. 115. B/l-2, Izrael: Taf. 110. F/542-5). Használatuk a korai mykenei (Kr. e. 15. század) daraboktól a 12. századi urnamezős példányokig terjed. (Jankovits 1992b, 327.) Mi volt a bizonyíthatóan fegyveres migrációk, illetve inváziók célja? — kérdezhetjük. És a válasz? A területszerzés és egyes nyersanyagok (pl. szarvasmarha, só, ércek, borostyánkő) beszerzése, másként elrablása, ugyanakkor a nyersanyag szállítási útvonalainak, azaz a csere ellenőrzése és védelme. Ezzel természetesen együtt járt a terület- (pl. az elit erődített települési központjaival és a nagycsalád, törzs életterének) és a birtokolt javak (pl. szarvasmarha, só, ércek, borostyánkő) védelme. (Jockenhövel 2006,118-120.) A következőkben — a helyszűke miatt csak röviden, eltekintve pl. a gazdálkodásmód, a településhálózat, a társadalomszerkezet, avagy a női viselet és temetkezési rítus elemzésétől — a Bakony-vidékről csak és elsősorban a késő halomsíros — korai urnamezős kori harcosok felszerelését mutatnám be. Talán a legérdekesebbek és a történelemben is először (Jockenhövel 2006, Abb. 1) jelentkező fegyverzetük a kompozit, azaz különböző anyagokból (textil /?/, bőr, fém) összetett, a testet védő fegyverzet elemei. Ilyenek a sisakok, a mellpáncélok, lábvértek és pajzsok, ahol a sokszor csak 1 mm vastag fém alatti bőr — és a kényelmet biztosító textil —játszotta a meghatározó szerepet. (Kristiansen 2002, 326-327.) A fegyverzet megismerése szempontjából nagyon fontos a Bakony északi peremén, a kisalföldi Pázmándfalu határában 2011-ben két, egymástól 3 méterre talált, a bakonyi halomsírokkal nagyjából egykorú (Ha Al) bronz kincslelet. Részletes feldolgozásuk ugyan még nem történt meg, de már előzetes ismertetésükből (Szabó 2013, 811., Fig. 17.) tudjuk, hogy ezekben kardok, kések, lándzsahegyek, az egyikben pedig sisak fülvédője és mellpáncél töredéke voltak. A másik hasonló jelentőségű kincs a Fejér megyei Nadapon látta meg a napvilágot. 155
