Mészáros Balázs: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/2. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Tóth László: A győri és Győr környéki nemes Kálóczy család története
ARRABONA 2012. 50/2. TANULMÁNYOK élete teljében, 45 éves korában Pataházán, a Mosoni-Duna partján, vélhetően kikötőjének szerényebb lakóházában. A temetést a révfalui Szentháromság plébánia papja celebrálta.65 Özvegye, Vantsay Teréz, 1797-ben kelt végrendeletében 20.774 forintos alapítványt tett a férje nevét viselő szegényház felállítására.66 Nem tudni, hogy Kálóczy Mihály még életében rendelkezett-e úgy, hogy halála után az ő nevét viselő szegényház épüljön a Kálóczy alapítvány összegéből, vagy özvegye, Vantsay Teréz önszántából vállalta a szegényház felépítésének az ügyét, hogy ezzel házastársi hűségét s tiszteletét igazolja és reprezentálja. A szegényház ügye azonban lassan bontakozott ki. A helytartótanács 1807-ben kérte az esztergomi főegyházmegyei hatóságot — a révfalui egyházközség ugyanis nem a győri püspökséghez, hanem az esztergomi egyházi főhatósághoz tartozott — az intézmény életre keltésére és az alapító levél kiállítására. A sürgetés eredményes volt, ugyanis még ebben az évben felépült a templom melletti telken a szegényház, s ahogy az alapító okirat rendelkezett, annak rendje-módja szerint a hat szegény be is költözött az új épületbe. Révfalu község életében figyelemre méltó a Kálóczy-féle karitatív intézmény, Kálóczy Mihály szegényháza — ahogy a korabeli révfalusi lakosok és az utána következő generációk nevezték. A szociális intézmény hat elhagyott szegény, öregembernek biztosított tisztességes ellátást. Az intézmény zavartalanul működött, több mint 100 esztendőn át teljesítette nemes, filantróp küldetését. Az első világháború után bekövetkező infláció azonban a Kálóczy alapítvány akkor 24 830 koronás tőkéjét is megsemmisítette. Valószínűsíthetően a sok árvíz miatt az épület is romlott állapotba került, teljesen elhasználódott és az összeomlás fenyegette. 1928-ban az esztergomi egyházi főhatóság és a felügyeletet gyakorló kormányhatóság megegyezett abban, hogy a rozoga épületet 320 pengő forintért az egyházközség megvásárolhatja. Az egyházi-városi közös akció még néhány évre lehetővé tette a rendeltetésszerű működést.67 A tőkét a révfalui plébános ügyesen forgatta a szegényház javára, a házat renováltatták: 500 pengő kölcsönt vettek fel, melyhez még 300 pengőt a falu és a plébános adott. A felújított épületbe Győr város küldte a szegény, öreg embereket, akik után — Veszély Géza, a későbbi révfalui plébános közlése szerint — fejenként havi 4 pengőt fizetett, az élelmezésükről pedig a városi népkonyha gondoskodott.68 Nemcsak az intézménynek, a tér elnevezésének is megvolt a maga kálváriája. Még a századforduló előtt, 1895-től a teret, mely a „Plébánia háztól a Bárányig” tartott, Templom térnek nevezték.69 Győr és Révfalu 1905-ös egyesítése után, a városi hatóság döntése nyomán 1908. június 11-én lett Kálóczy tér: „Emlékül az ott fennálló régi Kálóczy Mihály alapította szegények házára.”70 1938-ban újból módosult a tér elnevezése. 1933. június 5-én Győr város közgyűlése az első világháborúban hősiesen helytálló 11-es győri vadászzászlóalj emlékezetére hatalmas és látványos mészkő obeliszk emlékművet emeltetett.71 A város kisgyűlése 1938- ban ezt a Kálóczy tér területén fekvő ligetet a „11-es vadászok ligetének” nevezte el.72 54
