Mészáros Balázs: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/2. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Tóth László: A győri és Győr környéki nemes Kálóczy család története
A GYŐRI ÉS GYŐR KÖRNYÉKI NEMES KÁLÓCZY CSALÁD TÖRTÉNETE TÓTH LÁSZLÓ ken a pénzforgalom alacsony szintje miatt bartel kereskedelmet folytattak: halat cseréltek babért, tojásért, kenyérért, borért és szőlőért.55 A csuka volt a legkedveltebb halétek: böjt elején 16, böjt utolján pedig 23 „foréntot” is elkértek mázsájáért, a harcsa árát 8-9 forintra taksálták. Öt évvel később már jelentősen növekedtek a halak mázsánkénti ára: a csuka értéke már 30 forint feletti értéket mutatott, a pontyé 25, a többi halak ára nagyjából 18 forint körül mozgott. Hogy el tudjuk képzelni e régi pénzek értékét: egy bárkából kiárult halak értéke 1070 forint, mely egy bárkás legénynek 10 évi keresetével (heti 2 forint) volt egyenlő. Természetesen a halárak településenként változtak: a legnagyobb és legkiegyensúlyozottabb halpiac — egyben a legdrágább is — Győrött volt. Ezért a legügyesebb pórok is idejöttek bevásárolni, közreműködésük révén jutott el a hal Bécsbe és Pozsonyba, de Levélre és Hegyeshalomba is. A bíróság beszerezte a hivatalos árakat a győri városi tanácstól, ez az árszínvonal 1757 első felének hónapjaiban alacsonyabb volt a piaci árnál. A fenti adatok — a tanúk elmondása szerint — a pórok árpolitikája és a kompániák közötti egyeztetett árszínvonalat tükrözték.56 A Kálóczy kompánia hat bárkájában korábban csak halféleségeket, később már fát is szállított. A jó minőségű fát bárkakészítésre is használták. Az építésnél használtjó minőségű fát, vagy akár a tüzelésre használt ölfát, kifejezetten a hallal megrakott bárkákon szállították, hogy a nagyobb súly által ,jobb legyen a bárka merülése”. Kálóczy Mihály a „bárkabéli kereskedés” mellett fát, gabonát, gyapjút és bort is szállított délvidékről Győrbe egész évben, így ezek a szállítások nem számítottak idénymunkának.57 Kálóczy Mihály ügyes kereskedő lévén mai szóval a „több lábon állás elvét” vallotta, a hal-, fa- és gabonakereskedésen kívül még hajókkal és bárkákkal is üzletelt.58 A berakodásnál 36 válogatott legény dolgozott. Az idénymunkások mellett kialakítottak egy kisebb létszámú, állandó személyzetet a dunai szállításokhoz. Fő követelmény volt velük szemben a fizikai adottság és ügyesség és fontos volt az erkölcsi megbízhatóság. A Kálóczy kompániánál dolgozó legények ellen bírósági panasz nem merült fel. Kálóczy Mihály a társaság egy részének még szállását is biztosította a pataházi kikötő lakóházában, ahol ő is gyakran megpihent. A hajók őrzésére tartottak még 2-3 markos legényt. A bérek tekintetében tisztességes nagyságú összeget fizetett a Kálóczy kompánia, panasz e téren nem hangzott el a tanúkihallgatások során.59 Kálóczy Mihály tiszta nyeresége — saját bevallása szerint — 1758-ban hatezer forint volt csak halkereskedésből, s ehhez még hozzájött az imént említett hajóinak szállítási bevétele is. Tény, hogy a kompániák közül a Kálóczy kompániának volt a legnagyobb nyeresége a halkereskedelemből. Az 1758-ban tartott számvetés utáni ünnepi lakomán Kálóczy Mihály mondta egy legényének az eredményes esztendőről: „No fiú hála légyen az Istennek most mindenikünknek az hal kereskedésből két ezer forint nyereségünk jutott.”60 51
