Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/1. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Horváth Gergely Krisztián: A nemnemes társadalom strukturális sajátosságai Moson vármegyében a rendi korszak végén
ARRABONA 2012. 50/1. TANULMÁNYOK — magyar vagy nem magyar—, a település nagysága) kevés mutatott összefüggést a magyarázni kívánt függő változókkal, és e kapcsolatok is meglehetősen gyengék. Néhány összefüggésre azért sikerült fényt deríteni. A zsellérek arányának növekedése a háznép méretének csökkenése irányába hat, de viszonylag alacsony korreláció mellett (r = -0,40). Ha a település méretét, tehát a házak számát vesszük figyelembe, akkor nem mutatkozik korreláció, azaz a zsellérek arányának növekedése a település méretétől függetlenül következett be. Ha egy regressziós modellben egyszerre több változó alapján vizsgáljuk az egy házra jutó háznép számát, és magyarázó változóként a zsellérek arányát, az evangélikusok arányát, a település nagyságát és a település nemzetiségét (magyar vagy nem magyar) vonjuk be, akkor gyenge magyarázóerejű modellt kapunk (r2 = 0,18), ahol egyetlen változó esetében mutatkozik legalább gyenge összefüggés: a már említett zsellérek arányánál (ß = -0,39). Tehát a többváltozós elemzés sem mutatta ki más változók hatását a laksűrűségre. A hivatáscsoportok közül a felekezetiséggel egyedül a zsidóság esetében találtunk kapcsolatot, tudniillik a polgárok és kézművesek száma korrelál a zsidók számával (r = 0,34), igaz, nem túl erősen. Mindenesetre jelzi, hogy ahol nagyobb számban éltek zsidók, ott nagyobb a polgár-kézműves csoport létszáma is. A következőkben azt vizsgáltam, hogy az 1805. évi értékek százalékában miként növekedett 1847-ig a népesség. A 42 év növekménye 14,5 %, ami mérsékelt népességnövekedést jelez. (Az 1805-ös és 1850-es népszámlálás adatainak összevetése alapján a növekmény azonban valamivel több, mint 20 %.) Településtípusok szerinti bontásban a népesség a falvakban valamivel jobban növekedett, mint a mezővárosokban. A külterületek lakossága nőtt a legdinamikusabban, majd’ 40 %-kal, igaz, a pusztáknak a falvakkal együtt történő szerepeltetése miatt ez az érték tiszta formában csak két lakott helyet takar. A település etnikai jellegének függvényében kismértékű eltéréseket találunk a növekedés ütemében. 1805 és 1847 között a népesség a horvát településeken nőtt a legnagyobb mértékben (22 %), majd a németmagyar (16 %), magyar (15 %) és német (13 %) települések következnek. A három német-horvát településen viszont csak 2 %-os gyarapodás mutatható ki. Felekezeti hátterét tekintve a katolikusok településein ment végbe a legszámottevőbb, 15 %os növekedés. Az evangélikusok és zsidók is lakta helyek ettől kissé elmaradva, 10- 12 %-os gyarapodást produkáltak a vizsgált időszak során. A következő lépésben egy regressziós modellben azt vizsgáltam, hogy a népességszám változása mitől függhet a leginkább. Az előbbi különbségek alapján feltételeztem, hogy a felekezetiség, a nemzetiség és a társadalmi rétegződés befolyásolja a változás mértékét (a bevont változók 1805-ből: evangélikus férfiak aránya; magyar vagy nem magyar település; zsellérek aránya). A regressziós elemzés alapján a nemzetiség és a felekezeti összetétel nem mutat összefüggést az 1847-ig elért népességnövekedéssel. Megállapítható viszont, hogy ahol 1805-ben magasabb a zsellérek aránya, ott 1847-ig nagyobb népességnövekedés ment végbe (ß /1805/ = 0,29). 86
