Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/1. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Horváth Gergely Krisztián: A nemnemes társadalom strukturális sajátosságai Moson vármegyében a rendi korszak végén
I I HORVÁTH GERGELY KRISZTIÁN A NEMNEMES TÁRSADALOM STRUKTURÁLIS... Moson vármegyében szabad királyi város nem volt; városhálózatát a korábban már említett 14, majd 15 mezőváros alkotta. Jogos kérdés, hogy — a privilégiumokon túl — ezek a települések népességszámukat tekintve elkülönültek-e falusi környezetüktől. Településszerkezetét, piaci súlyát és épületeit tekintve ugyanis csak három városias település volt a vármegyében, Moson, Magyaróvár és Nezsider. Némi meglepetésre — az egykori agrárgazdaságú mezővárosok ugyanis a mai napig falusias külsőt mutatnak —, a falvak és mezővárosok lélekszámúk alapján határozottan elkülönülnek egymástól. A mezővárosokat átlagosan körülbelül kétszer annyian lakták, mint a falvakat. Az előbbiek átlagos lélekszáma 1805-1847 között 1508 főről emelkedik 1713-ra, az utóbbiaké 860-ról 925-re. A pusztákat átlagosan hatvan fő körüli népesség lakta. Kiugró értéket — ennek dupláját — 1838-ban találunk, amikor a nagy népességű Ovár-major és az ekkor pusztaként összeírt Albertkázmér a hozzá tartozó Wittmannshoffal megemelte az átlagot. A települések és lakott helyek összességükben kicsinek mondhatók, átlagos lélekszámúk csak 1827-ben szalad ezer fölé. (Vö. Prickler 1974.) A társadalomszerkezet településtípusok szerinti vizsgálata a községek esetében „lefele” torzít, ugyanis a lakott külterületeket általában az anyatelepüléssel öszszevonva írták össze: a puszták cselédsége gyakran a községeknél jelenik meg. A külterületek ilyenkor az anyatelepülés jogán, mint falvak és mezővárosok kerültek be az elemzésbe. A maradék, tisztán pusztai kategória viszont olyan kis elemszámot képvisel, hogy kihagytam az elemzésből. Ezzel együtt tehető néhány fontosabb megállapítás, de csak mezőváros-falu metszetben. 1805-ben a tisztviselő-értelmiségi réteg a mezővárosokban koncentrálódott, arányuk itt 1,2 %, míg a falvakban 0,3 %. A négyszeres különbség abszolút számokban nézve ugyanakkor háromszorosra mérséklődik: a 63 mezővárosi honorácior egzisztenciának 23 falusi sorstársa volt. A mezővárosokban a polgárok és kézművesek a falvakhoz képest (5,1%) kétszeres arányban képviseltették magukat (11,3 %). Számszerűleg viszont itt sincs ekkora különbség, a falusiak a mezővárosiaknak kétharmadát tették ki (401 és 605 fő). Az agrárrétegek súlyában is észrevehető az eltérés: a mezővárosokban 82,8 % a paraszti és zsellér népesség aránya, a falvakban kissé meghaladja a 91 %-ot. A mezővárosok nemcsak átlagos népességszámukat tekintve különülnek el jól a falvaktól, hanem társadalomszerkezetileg is több polgári vonást mutatnak. Háttérösszefüggések — kísérlet az oksági viszonyok feltárására két- és többváltozós elemzés segítségével A fent vázolt folyamatoknak a települések szocioökonómiai jellegzetességeivel való összefüggéseit kétváltozós Pearson-féle korrelációs együttható (r), valamint többváltozós lineáris regresszió segítségével szeretném kimutatni, az 1805-ös adatokon. Általánosságban elmondható, hogy a magyarázó változóként figyelembe vett jellemzők közül (zsellérek aránya, evangélikusok aránya, a település nemzetisége 85
