Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/1. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Horváth Gergely Krisztián: A nemnemes társadalom strukturális sajátosságai Moson vármegyében a rendi korszak végén
ARRABONA 2012. 50/1. TANULMÁNYOK Ezek az eltérések, amennyiben megállapodnánk egy 53.000 körüli értékben, öszszességében nem befolyásolnák érdemben a következtetéseket. Ám mégis eltekintettem a behatóbb vizsgálattól amiatt, hogy a legszámosabb csoport, a parasztok rubrikája a levéltári összesítőn éppen a hajtásélre került, és mára sok helyütt olvashatatlanná kopott, ahol pedig olvasható, ott nem egyezik a Dányi-Dávid-féle statisztika adataival. A probléma csak teljes forrásrekonstrukcióval lenne tisztázható. Ezzel együtt megállapítható, hogy 1784-1787 és 1850 között a megye honos népessége a körülbelüli 53.000 főről 68.070 főre, jelenlevő népessége pedig 70.942 főre gyarapodott. Azaz a jogi népesség esetében a növekedés ebben a 65 évben hozzávetőleg 15.000 fő, ami 28 %-os növekményt jelent.22 Visszatérve adatbázisunkhoz, a nemnemes társadalom férfi tagjainak korszerkezete jobbára tükrözi a demográfiai átmenet előtti társadalmak jellegzetességeit. A 17 év alatti férfinépesség aránya 46 % (1818) és 41 % (1847) között mozgott. A 17 és 40 év közötti középgeneráció 30 % körüli értékkel volt jelen, igaz, 1847-re, körülbelül egyenlő mértékben a másik két csoport rovására, 40 %-ra növelte részesedését. A 40 év felettiek aránya egynegyedről egyötödre csökkent, itt a csökkenés tendenciája az öt metszetben folyamatos. A férfi-nő arányt tekintve az öt metszetben háromszor az iparosodás előtti társadalmakra jellemző férfitöbbletet találunk, 1818-ban és 1827-ben viszont az összeírások alapján a nők voltak többségben (ez ugyanakkor újra felveti az összeírások forrásértékének problémáját). A nemnemes társadalom rétegződése a rendi státus fényében A kiinduló évben, 1805-ben a megye társadalmának legnagyobb része, majdnem kétharmada valamely zsellér státusú csoporthoz tartozott, míg a parasztok a népesség bő egynegyedét tették ki. A honorácior státusúak mindössze 0,7 %-kal, 88 fővel képviseltették magukat a vármegyében. A nemesi szolgák aránya is csak 4 % volt, ami jelzi, hogy a majorsági gazdálkodáshoz kapcsolódó uradalmi cseléd-lét nem volt jellemző errefelé. A polgár és kézműves rovatba az összeírtak 7,6 %-a került. 1847-ben, negyvenkét évvel később, első ránézésre nem látszik markáns átalakulás a társadalmi státus tekintetében, megvizsgálva azonban a közbülső évek adatait is, a változások irányát tekintve mégis jellegzetes tendenciák fedezhetők fel. Az agrárnépesség Mind számszerűségében, mind pedig a változásokban való érintettsége tekintetében az agrárnépességhez tartozóké a legjelentősebb csoport. Két ellentétes irányú folyamatot figyelhetünk meg. Míg 1805-ben a népességben a parasztok aránya 26,9 % volt, addig 1847-re ez az érték 20,4 %-ra csökkent. Az igazán izgalmas azonban az, hogy nemcsak az időközben bekövetkezett népességnövekedésnek köszönhető aránycsökkenésről van szó, hanem abszolút értékeit tekintve is csökkent 78
