Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/1. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Horváth Gergely Krisztián: A nemnemes társadalom strukturális sajátosságai Moson vármegyében a rendi korszak végén
a számuk, 3598 főről 3244 főre. Ezzel szemben a „minden rendű zsellérek” kategóriájába soroltaknál ennek éppen a fordítottja történt. A kezdeti 60,9 %-os részesedésük 67,6 %-ra növekedett, abszolút számokban: 8126-ról 10.762-re. A változás mindkét esetben 1827 és 1838 között állt be, 1827 előtt, illetve 1838 után a kiinduló és a végső értékekkel gyakorlatilag megegyező adatokat találunk. Nyilvánvaló, hogy a népességnövekedésből fakadó, telekaprózódással együtt járó státusvesztés folyamata nem ekkor indult, mindenesetre ekkor tűnik látványosan elő az adatokból. Ennek hátterében jelentős részben a régi adatok frissítés nélküli továbbgörgetése állhat, a változás folyamatjellegét így a pontatlan nyilvántartás eltakarja. Ugyan most csak jelzésképpen utalok rá, már itt szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy bár az összeírok az egyéneket mindig rendi jogi státusuk alapján sorolták be egyik vagy másik kategóriába, a megye úrbéri rendszerének sajátosságai miatt a zsellérek amúgy is tarka csoportja itt jó néhány akár egész jobbágytelekkel is rendelkező személyt foglal magában. A nemnemes összeírásnak az úrbéres népességre vonatkozó két elnagyolt, durva kategóriája láthatóan nem alkalmas a finomabb összefüggések bemutatására. A számokból kiolvasható elszegényedési tendencia ezért a valóságban nem feltétlenül járt együtt súlyos társadalmi feszültségekkel. A nemesek szolgáiként, azaz uradalmi cselédként összeírtak mindvégig 4-5 % közötti arányban képviseltették magukat, számuk 523 és 726 között változott. A polgárság A „polgárok és kézművesek” kategóriában kiegyensúlyozottabb értékeket találunk, de arányuk ingadozása több kérdést is felvet a megye ipari és kereskedelmi súlyával kapcsolatban. E csoport létszáma mindvégig ezer fő körül alakult, kiugró értéket csak az 1827-es év képvisel, amikor számuk 1203-ra szaladt fel. Arányuk a népességben a kezdő 7,6 %-ról — a húszas évek közepének átmeneti növekedése után — a negyvenes évek végére 6,4 %-ra csökkent. 1818-ban és 1838-ban ezernél is kevesebbet, 1847-ben 1018 személyt írtak össze. Ez az alacsony szám azt jelzi, hogy a XIX. század első felében a hivatásszerűen űzött ipar és kereskedelem nem jelentett valódi kitörési pontot, növekedési irányt a megyében.23 Az egységesülő és centralizálódó országos és birodalmi piacon a közlekedési lehetőségek bővülésével leértékelődött az olyan regionális áruforgalmi központok szerepe, mint amilyen Moson vagy Nezsider volt, ami közvetlen vonzáskörzetük fejlődésére is kihatott.24 Moson vármegye esetében ez a negatív változás már a vasút kiépítését megelőzően, a húszas években megkezdődött, a Mosoni-Duna feltöltődésével. Finomabb elemzésre nyújt lehetőséget az 1828-as összeírás, ahol a kézműveseket, kis- és nagykereskedőket külön rovatokba sorolták. A megyében honos 980 iparosból25 szinte minden községbe jutott, leszámítva a vármegye legszegényebb és legelmaradottabb településeit, ahol a határ kicsi, a föld rossz minőségű volt. Ilyen HORVÁTH GERGELY KRISZTIÁN_____________________A NEMNEMES TÁRSADALOM STRUKTURÁLIS... 79
