Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/1. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Horváth Gergely Krisztián: A nemnemes társadalom strukturális sajátosságai Moson vármegyében a rendi korszak végén
L _ ARRABONA 2012. 50/1 TANULMÁNYOK sebb mesterembereket, „kik mesterségüket minden felszerelés nélkül űzik és czéhekbe sem tartoznak”.19 A „fiú gyermekek” alatt Thirring szerint azokat a fiatalokat (vagy vöket) értették, akik a fentebb összeírt férfiak örököseinek tekintendők, „kik majdan atyjuk vagy eltartójuk üzletét vagy keresetét fogják átvenni s a kik otthon nélkülözhetetlenek”. (Thirring 1903,27-28.) A nemek között arányokat szemügyre véve azonban úgy tűnik, hogy Mosonban valamennyi fiúgyermeket idesorolták. Ezt az is alátámasztani látszik, hogy a törzsörökléses környezetben elvben csak egy örökös volt kijelölve a gazdaság vagy a műhely továbbvitelére, így a majdani örökösök számának legalább körülbelül egyezni kellene a leendő örökhagyók számával. A női népesség bontatlanul — az itt tartózkodó külföldieket is beleértve (Thirring 1903, 28.) — a harmadik főrovatba került: (III.) „asszonyi nembéliek áltáljában”, amit a férfi és női népesség összesítése követ: (IV.) „az előre bocsájtottak száma”. Az ötödik főrovat életkoruk szerinti bontásban tárgyalja a keresztény férfinépességet: (V/l.) 1-17 év közöttiek, (V/2-3.) 17-40 év közötti „feleségesek”, illetve „nőtlenek és özvegyek”, (V/4.) 40 év felettiek, míg a hatodik felekezet szerint teszi ugyanezt, éles határvonalat vonva keresztények és zsidók között: (VI/1.) katolikusok, (VI/2.) evangélikusok, (VI/3.) reformátusok, (VI/4.) görögkeletiek; a zsidók esetében a férfiak életkor szerinti bontására itt kerül sor: (VI/5/a) 1-17 évesek, (VI/5/b-c) 17-40 év közötti nősek és nőtlenek vagy özvegyek, (VI/5/d) 40 év felettiek. Az összeírás további rovatai a népesség mozgását, számának változását követik nyomon. A hetedik a távollevőket csoportosítja aszerint, hogy (VTI/1.) „az ország kebelében”, (VTI/2.) külföldön, illetve (VII/3.) „nem tudatikhol” tartózkodnak. E két rovatban viszont csak a hosszabb időre elkerülteket írták össze, például a mesterlegényeket, diákokat, vagy a máshol munkát vállalókat; az „ideiglenes távoliét számba nem vétetett”. (Thirring 1903, 28.) A nyolcadik főrovat a leszerelt katonák számára kérdez rá aszerint, hogy családosak-e vagy sem (VIII/1-2.), míg a kilencedik az adott településen állandó, illetve ideiglenes jelleggel tartózkodó „vidékieket” gyűjti egybe (IX/1-2.). Az előbbi a tíz évnél rövidebb ideje Magyarországon tartózkodókat jelölte, akiknek a végleges letelepedési szándéka hivatásuk és életmódjuk okán valószínűsíthető volt, az utóbbiak közé a határozott tartózkodási cél nélküliek tartoztak. Thirring e rovatról azt állítja, hogy az valójában a külföldiekre vonatkozik, ami igaz is, ha a rovat fejlécének latin megfelelőjét vesszük, ott ugyanis extranei szerepel. (Thirring 1903, 29.) A harmincas években magyar nyelvűre váltott nyomtatványokon Moson megyében mindenesetre már „vidékiek” felirat szerepel. Az utolsó két rovatból a népesedési folyamatokról nyerhetünk képet: (X/l-2.) „gyarapodás” születés és beköltözés által az előző évhez képest; (XI/1-2.) „kevesedés” halálozás és elköltözés által az előző évhez képest. 76
