Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/1. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Simmer Lívia: A keresztényi templomos preceptorium "körvonalai" okleveles források és európai párhuzamok tükrében
SIMMER LÍVIA A KERESZTÉNYI TEMPLOMOS PRECEPTORIUM „KÖRVONALAI”... Horpács falut is csupán 1230-as végrendeletében hagyta a csornai premontrei prépostságra. (Körmendi 2003, 275.) VajkÁdám ugyanakkor hangsúlyozza, hogy ez utóbbi nem feltétlenül azt jelenti, hogy a monostor ekkor kapta első horpácsi birtokát, a birtokszerzeményeket utólag is írásba foglalhatták. (Vajk 2004,265.) A csornai monostor első biztosan keltezhető említése egy 1226-ból származó adásvételi szerződésben található, így a prépostság alapítási ideje biztosan korábbra tehető. Ha mindezek mellett figyelembe vesszük azt a tényt, hogy II. András 1217-18-as keresztes hadjáratának hatására növekedik a lovagrendek számára felajánlott adományozás, a Fejér által közölt oklevél legkorábbi lehetséges keltezését az 1220-as évek elejére tehetjük. A Templomos Lovagrend magyarországi történetének első összefoglalója, Pesthy Frigyes, művében a következőt írja: „Keresztény, Sopron megyében. Itt 1229-ben Gerhard volt komthur, azaz: praeceptor de villa Christiana.” (Pesthy 1861,102.) A szerző sajnos nem jelzi, honnan származik az idézet, de valószínűleg szintén a fentebb tárgyalt oklevelet vette alapul. Keresztény neve további két XIII. századi oklevélben jelenik meg, mindkét esetben határjárással kapcsolatban említik a települést. Az 1264-es keltezésű, győri káptalan által kiadott bizonyságlevélben Zupur (Szopor) nevű föld déli határának a „KyreztyenvillamCruciferorum”kifejezést adjákmeg. (ÁÚOIII., 115-116.) Ugyancsak a keresztes jelzőt használják a falu megjelölése előtt abban az 1278-as évszámmal keltezett oklevélben, melyben Isov Keer (Kér) nevű birtokát Dionüsziasz nemesnek adja el: „Cruciferorum Cryztyan”. (Fejér VI/2, 70-72.) A történeti forrásokban egy-egy lovagrendhez tartozó birtok, város, templom vagy vár megjelölésekor feltüntetett crucifer kifejezés sajnos nem határozza meg pontosan, hogy johannita vagy templomos tulajdonról van szó. Keresztény esetében is fennáll a lehetőség, hogy már a tatárjárást követően a johannitákhoz került, azonban egy később tárgyalandó oklevél alapján valószínűsítem, hogy a települést több környező birtokkal együtt ekkor még a templomosok kezelik, s csak a rend 1312-es feloszlatását követően száll a Szent János Lovagrendre. Keresztény közelében fekvő birtokadományok Az uralkodókon — III. Béla, Imre, II. András — kívül a Magyar Királyság magasabb rangú uraságai is ajánlottak fel adományokat a Templomos Lovagrend számára. Nagylelkűségük nagyságának arányában várták azt a viszonzást, melyet a Francia Királyságban aderzement-nak („előrelépés az ég felé”) és ad erigere-пек („а felemelkedéshez”) vagy a Mindenható köszönetének neveztek. (Dubourg 2001,41- 44.) A hazánkban fennmaradt oklevelek közül egy 1227-es végrendeletben említik meg az adományozás célját: Sol ispán „ad salutem animae suae” — saját lelki üdvéért — több egyházi közösség mellett a templomosoknak is felajánlja egyik birtokát, Bukcha nevű földjét. (Fejér III/2, 106.) 55
