Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/1. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Horváth Ciprián: X-XI. századi, tausírozással díszített, trapéz alakú kengyel Mosonmagyaróvár határából
ARRABONA 2012. 50/1. TANULMÁNYOK A szórvány vagy csupán említés szintjén ismert eseteken felül hét sír kapcsán kérdéses, hogy a temetés során a ló részleges maradványait is a sírba helyezték-e, ez nyolc sír esetében ismert biztosan, míg tizenhárom sírba jelképesen csupán a lószerszámok kerültek. Ez utóbbiakat tekintve a zablák között csaknem kizárólagosan csikózablák voltak, mely típus a korszakban főként a közrendű harcos férfiakra volt jellemző. (Dienes 1966, 218.; Révész 1996, 43.) Az egyetlen, lemezkékkel díszített lószerszámon kívül nem ismert azonban sírjaikból veretdíszes lószerszám, fém vagy csont elemekkel díszített nyereg. A sírokból származó ékszerkészletek is szegényesek, legnagyobb számban egyszerű hajkarikák, s csupán néhány karperec és gyűrű említhető. Magas ugyanakkor a használati eszközök aránya, ezek között elsősorban vaskések, csiholok és kovák vannak, négy sírba helyeztek a túlvilági útra csontos húsételt. Magas a fegyverek száma is. A legtöbb sírból íjászfelszerelést vagy annak valamely részét ismerjük. Két sírból került elő szablya és egyből szablyamarkolatú kard, míg kétélű kardot négy sírba helyeztek a temetés során, közülük kettő is bronz koptatóval volt szerelve. További fegyverként egy nyéltámaszos balta és bárd, valamint egy nyéltámaszos, köpűszárnyas bárd említhető. Mindez összhangban áll azzal a megállapítással, hogy a trapéz alakú kengyeleket a férfiak használták gyakrabban. (Kovács 1986,112-113.; Kovács 1986a, 221-223.) Használóik tehát életükben minden bizonnyal a fegyveres réteg tagjai közé tartoztak. Nem volt ugyanakkor jellemző rájuk az ékszerek, ruhadíszek, a veretes övék viseleté. Fém díszekkel ellátott tarsolyokat, készenléti íjtegezeket pedig, úgy tűnik, egyáltalán nem használtak. (1. táblázat) Fontos megemlíteni, hogy összevetve az általam vizsgált csoportot azokkal, akiket fémberakással nem díszített trapéz alakú kengyelekkel temettek el, nem mutatkozik jelentős különbség a sírok jellegét, mellékleteik számát, s azok minőségét illetően. A kétélű kardos sírokhoz hasonlóan (Kovács 1990, 40., 5. j.) a trapéz alakú kengyelek is többségében a nagyobb sírszámú, ún. köznépi jellegű temetőkből ismertek. Mindez a tausírozott darabok esetén is érvényes megállapítás, természetesen azonban nem kivétel nélkül. Ilyen a Kiskundorozsma - hosszúháti temető, mely jellegét tekintve nem különbözik azoktól a kisebb sírszámú, gazdagabb leleteket tartalmazó sírkertektől, melyek főként a szabályával eltemetett X. századi harcosok sírjait tartalmazták. Részben bolygatott sírjainak leletanyaga ugyan kevésbé gazdag, de jellege hasonló a Cluj/Kolozsvár - Zápolya utcai temetőnek is. Valamilyen okból a Székesfehérvár - rádiótelepi A sírba temetett férfit sem a köznépi temetőben, hanem attól elkülönülve helyezték nyugalomra. (Marosi 1938, 6.; Kovács 1995, 303.) A díszes kengyelek értékét feltehetően kivitelük aprólékos voltában kereshetjük, hiszen a díszítésükhöz felhasznált nemesfém mennyisége csekély. A tárgy technikai kivitelének szintje alapján azonban nem minden esetben következtethetünk kétséget kizáróan közvetlenül az adott személy társadalmi státuszára. (Bálint 2010, 147.) Mindez más fémberakással díszített kengyel esetében is igaz, a technikai kivitel esetenként gyarlóbb volta nem feltétlenül jelent alacsonyabb társadalmi állású, 28
