Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/1. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Horváth Ciprián: X-XI. századi, tausírozással díszített, trapéz alakú kengyel Mosonmagyaróvár határából
HORVATH CIPRIAN X-XI. SZÁZADI, TAUSÍROZÁSSAL DÍSZÍTETT, TRAPÉZ ALAKÚ KENGYE... vagy vagyoni helyzetű személyt. (Horváth 2009, 63., 71.) Kérdés, hogy ezeket a díszes kengyeleket a mindennapok során, avagy csupán egyes jeles alkalmakkor használták-e? A magam részéről azt a skandináviai sírokból előkerült, gazdagon díszített kengyelekkel kapcsolatban megfogalmazott véleményt, mely szerint ezek a sír számára készültek (Kind 2008, 297.), a Kárpát-medencei darabok esetében nem látom valószínűnek, azt azonban igen, hogy ezek között lehettek olyanok, melyek csupán kivételes alkalmakkor kerültek felhasználásra. Bizonyosan nem igazolható tausírozott zabla és hasonló technikával díszített trapéz alakú kengyel együttes használata sem, noha a muscai/muszkai zabla és kengyelek esetében nehéz ennek lehetőségét nem mérlegelni. Trapéz alakú — díszítetlen — kengyel, tausírozott zablával a Hajdúszoboszló - árkoshalmi 122. sírból ismert. (M. Nepper 2002, 77., 64. t.) Fémberakással díszített kétélű kard pedig a Beszterec - Gyalap-tanyai (Bakay 1965, 6.) és a Székesfehérvár - rádiótelepi A sírból (Kovács 1995a, 296-298.) került elő. Mint a kísérőleletek elemzése alapján Kovács László rámutatott, kétségtelen kapcsolat van a trapéz alakú kengyelek és a fegyverek, köztük is főként a kétélű és a szablyamarkolatú kardok, balták, bárdok között, melyek egyes darabjai gyakran bukkannak fel egyazon sírban. (Kovács 1986,112-113.; Kovács 1986a, 221-223.) A kétélű kardokat tekintve azonban nem csupán együttes sírba helyezésük az egyetlen kapcsolódási pont, hanem a berakás technikai kialakítása is mutat ilyen hasonlóságot. A legáltalánosabb, egyetlen huzalból készült berakás természetesen mind a kétélű kardokon, a szablyákon, mind pedig a kengyelek és a zablák különböző fajtáin is megfigyelhető. A díszítő célzatú fém rögzítését elősegítő, egymást metsző — de nem feltétlenül azonos mélységgel kialakított — vájatokból álló, ún. borzolt vagy raszter felület ellenben nem jellemző más kengyeltípusra. Tudomásom szerint a körte alakú változaton is mindössze a Balatonújlak - erdő-dűlői hal alakú berakással díszített kengyelein közölték eddig. (Siklósi-Langó 2012) Továbbá egy nemrégiben készült fotó32 alapján valószínűleg a Sered/Szered - Mácsédi dombok 1/57. sír darabjain (Tocík 1968, 49., Taf. XL.) is ilyen technika figyelhető meg.33 A korszak fémberakással díszített zablái között pedig tudomásom szerint mindeddig a muscai/muszkai és talán a beregovoi/beregszászi 1. sír zabláján bukkant fel. Nagyobb számban ismert viszont a kétélű kardoknál. Sajnos, a publikációs hiányosságok itt is nehezítik az objektív arányok megállapítását, de ilyen technika valószínűsíthető többek között a Krásna nad Hornádom-i/széplaki (Kovács 1995,175-176., 8. kép 3.; Ruttkay 2000, 336., Abb. 245.), a Székesfehérvár- rádiótelepi A sír (Kovács 1995, 294-300., 307-308.), a Szob - kiserdei 21. sír (Mesterházy 1996), vagy a Vác - csörögi (Kovács 1995, 179.; Füredi 2012, 6-7.) kardoknál is, továbbá ezek közé tartozik a budapesti Erzsébet-hídnál (Mesterházy 1996a) előkerült példány is, melynek keresztvasán a raszter egyenletes vésetekből áll. (7. tábla 1.) Ez utóbbihoz azonban a trapéz alakú kengyelek közül tudomásom szerint a nagytarcsainak a külső oldalán megfigyelhető megmunkálás kínálja az egyetlen jó párhuzamot. (7. tábla 29
