Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/1. (Győr, 2012)

Tanulmányok - Brauer-Benke József: A dunántúli hosszú furulya történeti vizsgálata

BRAUER-BENKE JÓZSEF

A DUNÁNTÚLI HOSSZÚ FURULYA TÖRTÉNETI VIZSGÁLATA

12. kép

Hosszúfurulya készítés, Somogyudvarhely (Kodály 1960 nyomán)

Az általános vélekedés szerint a hosszú furulya elterjedési területe Tolna, Baranya, Somogy és Zala megyék. (Sárosi 1998, 89.) Azonban a múzeumok hangszeranyagát átvizsgálva ennél nagyobb elterjedéssel kell számolnunk.4 A korábbi vélekedésekkel ellentétben a múzeumok hangszeranyagának vizsgálata és Békefi tanulmánya egyaránt azt mutatják, hogy a hangszertípus Vas és Veszprém megyékben szintén ismert lehetett. (Békefi 1978, 399-400.) Valószínűsíthető, hogy ennél nagyobb, északi irányú elterjedéssel is számolhatunk, amit a szakirodalom által eddig figyelmen kívül hagyott, a budapesti Néprajzi Múzeum gyűjteményében található Hont megyei Egyházasmarótról való hosszú furulya adat is bizonyít.5 Mátray Gábor az 1820-as évekből szintén beszámol a hosszú furulya felvidéki elterjedtségéről: „Somogy, Gömör, Nógrád, Hont, Zólyom és több felső megyékben jelenleg is oly hosszú, hogy a pásztorok bot gyanánt használhatják. Hangjuk mély, csendes és ábrándozásra indító. A rövidebbek élesebb, magasabb hangzatúak.” (Mátray 1984, 305.) Azonban Mátray leírásával kapcsolatban nem kizárható, hogy a régebbi típusú három ujjnyílásos hosszú furulyára vonatkozik az adat. Lehetséges hosszú furulya adattal rendelkezünk még Takáts Gyula 1952-es kutatásának köszönhetően a Pest megyei Taszárról is. (Takáts EA 3529/9.) Azonban méretet nem közöl a szerző, ezért fenntartással fogadható csak el az adat. Mint ahogy például Fél Edit 1943-as Komárom megyei Marcalkesziből való hosszú furulya adatáról kide245