Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/1. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Brauer-Benke József: A dunántúli hosszú furulya történeti vizsgálata
ARRABONA 2012. 50/1. TANULMÁNYOK rül, hogy a hangszer hossza miatt (50 cm) nem hosszú furulyáról van szó. (Fél EA 1514/6.) A korábbi téves hangszertípus megjelölésekre magyarázatul szolgálhat, hogy a szomszédos német — osztrák és bajor — nyelvterületen a Langflöte a furulyát jelöli, megkülönböztetve azt a Querflöte-tő 1, amellyel a fuvolát jelölik. A hosszú furulyán csak felemelt fejjel és kinyújtott karral állva, esetleg fekve lehetett játszani. Szintén a hossza miatt magyarázták a játékosok a kisebb hatlyukú furulyától eltérő öt hangnyílását. A hosszú furulyák az első és a harmadik felhang közötti oktávot használják dallamjátékra, amelyhez három ujjnyílás elégséges. Ebből kifolyólag a hosszú furulyák mérete a mély hangok felé való törekvéssel magyarázható, amelynek a felnőtt férfi karjainak hosszúsága szab határt. Az öt ujjnyílásos hosszú furulya a rajta játszott dallamok vizsgálata alapján valószínűsíthetően a korábbi három ujjnyílásos típusból alakulhatott ki. (Juhász 2001a, 425.) Sárosi rámutat, hogy a hosszú furulyákat a hosszuk miatt olykor három darabból, csapszerkezettel illesztik össze. (Sárosi 1998, 91.) A Magyarság Néprajza IV. kötetének fénykép-mellékletében, a 8-11. képeken egy Somogyudvarhelyről származó, négy darabból összeilleszthető hosszú furulya látható, amely a budapesti Néprajzi Múzeum gyűjteményében található.6 Sajnos a harmadik darabja elveszett, így a teljes hossza már nem állapítható meg. A budapesti gyűjtemény másik négy darabból összeállítható, 920 mm-es hosszú furulyája a Somogy megyei Taszárról származik.7 Mivel a néprajzi gyűjteményekben fellelhető 32 db hosszú furulyából csak kettő csapos szerkezetű, kérdéses, hogy korábban ez a megoldás mennyire lehetett elterjedve. Nem kizárt, hogy elkészítésüknél egyéb furulyatípus szolgálhatott mintául, mint a Nyugat-Európában a barokk időszakában elterjedt — a finomhangolást lehetővé tevő — csapos illesztésű magrés furulyák vagy a bolgároknál használt duduk elnevezésű három részből összeállítható, csapos illesztésű magrés hosszú furulyák. Ez utóbbin 7 felső állású, 1 alsó állású ujjnyílás és változó számú alsó és oldalsó állású egyéb hangnyílás található. (Atanaszov 1977, 111.) A duduknak van öt ujjnyílásos változata is, de eltérően a magyar hosszú furulyától az ujjnyílások elosztása nem 3 + 2, hanem 2+3. (Dzsudzsev 1975, 38.) Romániában Bukarest környékén ugyanezt a 2+3 ujjnyílással rendelkező magrés hosszú furulya típust nevezik kavalnak. A moldvai csángók is használnak 5 ujjnyílásos kaval elnevezésű hosszú furulyákat, amelyeken az ujjnyílások elosztása 3+2-es, ami a dunántúli hosszú furulyákhoz hasonló, azonban a hangsora a román kavallal rokonítható. Ezért a hangsor vizsgálata alapján a népzenekutatók a hangszertípust román átvételnek tartják. (Juhász 2001a, 425.) Romániában Galati régióban a peremfúvós bolgár eredetű furulyát nevezik kavalnak, míg Bukarest környékén a 2+3 ujjnyílással rendelkező magrés furulyát illetik ugyanezzel az elnevezéssel. Bulgáriában a magrés furulyák elnevezése duduk. A bolgár peremfúvós furulya elnevezése a kaval, ami 7+1 ujj és változó számú egyéb hangnyílással rendelkezik. (Atanaszov 1977,101-103.) Macedóniában szintén megtalálható ez a peremfúvós furulya típus, ahol szintén ka-246
