Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/1. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Brauer-Benke József: A dunántúli hosszú furulya történeti vizsgálata
ARRABONA 2012. 50/1. TANULMÁNYOK A szlováknak tartott fujara fúvótoldalékos furulya típus a Zólyom megyei Gyetva környékén terjedt el. A hangszertípust Herman Ottó is megemlíti, de a használóit, a „gyetvai leáldozásba induló népsziget” lakóit, hercegovinai eredetű telepeseknek tartja, akik Mátyás király idején érkeztek volna a Kárpát-medencébe. (Herman 1899, 270-271.) Oskar Elschek szerint a fujara legkésőbb a XVII. században alakult ki, és valószínűsíthetően a klasszikus zenében használt basszus blockflőte és a fagott mintájára alakították ki a fúvótoldalékot rajta. (Elschek 1983, 164.) Az eddigi adatok tükrében a fúvótoldalékos/ryarának nincs párhuzama a környező népek körében. A fúvótoldalékos/u/ara a korábbi formának tekinthető három ujjnyílásos hosszú furulyából fejlődhetett ki, valószínűsíthetően a klasszikus zenében használt aerofon hangszerek fúvótoldalékának mintájára. Az újítást magyar nyelvterületen nem vették át, mert itt az egy oktávnyi háromlyukas hangsort plusz két ujjnyílás kialakításával egy nagy szekundnyit tudták bővíteni, és a 4. és 5. ujjnyíláson játszott vibrátóval a dallam záróhangját és kvintjét is díszíteni tudták. (Juhász 2001a, 425.) Ladislav Leng szintén azt állapította meg, hogy a három ujjnyílásos hosszú furulya és a szintén három ujjnyílásos fúvótoldalékos fujara azonos hangszertípusnak tekinthető. (Leng 1967,98.) A fujara azonban csak Európában rokontalan, mert az Indonéziához tartozó Flores szigeten is elterjedt egy öt ujjnyílásos fúvótoldalékkal ellátott furulya, a fői mére, amely típus semmilyen történeti kapcsolatban nem áll a szlovákiai fuj arákkal, azonban felépítésében rokonítható azzal. A fúvótoldalékos furulya típusok egymástól független kialakulása a mély hangú furulyák igényével magyarázható. Magyar nyelvterületen a Dunántúlról ismert a hosszú furulyák másik, öt ujjnyílásos változata. (12. kép) Ezt a típust viszonylag jobban ismerjük, mert a rajta való játékmódról az 1960-as évekig több hangfelvétel is készült, illetve a múzeumok anyagában több példánya is fennmaradt. Az ujjnyílások 3+2 felosztásában a felső három ugyanolyan funkciót tölt be, mint a három ujjnyílásos típuson. Sárosi Bálint kiemeli, hogy az öt ujjnyílással rendelkező hosszú furulyán játszott diatonikus vagy pentaton dallamok előadásához csak a felső három ujjnyílást használják és az alsófelső ujjnyílást játék közben végig befedve tartják. (Sárosi 1998, 91.) A bodzafából készített hosszú furulya átlagos hossza 850-1000 mm között van. A hangszer hoszszát hagyományosan a készítője saját kezét alapul véve mérte ki, amely nyilvánvaló eltéréseket okozhatott. Herman Ottó 1895-ben a Somogy megyei Ropolypusztán végzett kutatómunkája során jegyezte le a kis és a hosszú furulya hagyományos méretezését. (Herman EA 182-F/10.) Malonyay szintén ezt a mérési módot ismerteti a hosszú furulya elkészítésére. A hosszú furulya mérete három-négy sukk hosszú. Egy sukk főleg az ácsok, asztalosok és kovácsok által használt, vidékenként változó hosszmérték, amely a két ököl és a kinyújtott összeérő hüvelykujjak együttes hoszszával egyenlő. (Malonyay 1911,236.) Az elkészült hosszú furulyát zsírral vagy olajjal kenegették, hogy a repedéstől illetve a kártevőktől megóvják. A rég nem használt és kiszáradt hosszú furulyába vizet, ecetet vagy bort töltöttek. 244
