Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/1. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Perger Gyula: Méry Etel ismeretlen népköltési gyűjteménye
PERGER GYULA MÉRY ETEL ISMERETLEN NÉPKÖLTÉSI GYŰJTEMÉNYE A kis fűzfasíp csináló. Mi közben az ágat veregeti. - Kele, kele fűzfa, Bödögei nyárfa, Régi rózsa, Rekettye fa Mái mogyoró fa. Kapuvár vidékéről. János úr készül németi Bécsbe Lovai vannak nyergeiébe! János uram, ízenet, ízentes izenet. Hajtsd előre magadat, És galambka nyakadat A hajnali tánczban. Ujhold, fényes nap, Búcsú kapu tárva: Amoda van egy kis kapu Csak bújjál át rajta, Rajta, rajta, rajta, rajta! E dalt összefogódzva, félkört képezve énekelik, s midőn oda érnek: »amoda van egy kis kapu«, akkor a kör egyik szélén levő kettő összefogott kezöket fölemelik, s a többiek a mint összefogódzvák, sorban mint kapun a »rajtá«-t hangoztatva átbújnak rajta. A győri és vidéki értelmiségnek általunk igen tisztelt tagjai szerfelett lekötelezik jelen sorok íróját, ha a vidékükön énekeltetni szokott gyermekdalok és népmesék közlésével nemzeti művelődésünk kimutatásának ügyén erejök szerint lendítenek. Méry Etel.” Méry Etel felhívása nemcsak a téma iránti elkötelezettségéről, hanem naprakész tájékozottságáról is tanúskodik. Az írásban példaként említett gyűjtemények közül Erdélyi János háromkötetes munkája már 1846-48 között megjelent,6 de Kriza János „Vadrózsái”-t csak 1863-ban vehették kezükbe az olvasók.7 Arany László Székelyföldön gyűjtött népmeséit 1862-ben tette közzé,8 Thaly Kálmán gyűjteménye pedig 1864-ben jelent meg,9 csakúgy, mint Merényi László „dunamelléki” meséi.10 Bizonyos, hogy az 1865 nyarán megjelentetett gyűjtési felhívás gondolata, illetve a vidék népköltészeti emlékei összegyűjtésének szándéka már egy évvel korábban megfogalmazódott a fiatal bencés tanárban. Méry a Győri Közlönybeli cikk199
