Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/1. (Győr, 2012)

Tanulmányok - Perger Gyula: Méry Etel ismeretlen népköltési gyűjteménye

ARRABONA 2012. 50/1. TANULMÁNYOK ben két névnapi köszöntőt és ugyancsak két „gyermekdalt” — valójában mondókát — is közöl „Röszler István jegyzeteiből”. Röszler István az 1864-65-ös tanévben a Szent Benedek rend Győri Főgimnáziumának VII. osztályos tanulója volt — mint árva díjas — a kitűnők között másodikként zárta az évet.11 Azt, hogy Méry a gyűj­tőmunkát már az 1863-64-es tanévben megkezdte, a felhívás utolsó elemeként köz­zétett, „Kapuvár vidékéről” való gyermekjáték leírása bizonyítja. Bár ez esetben Méry nem nevezi meg forrását, a „János úr készül németi Bécsbe” kezdetű játékdal leírása szó szerint egyezik egy 1864 augusztusában Méryhez küldött levélben leírt egyik játék szövegével és játékleírásával. A levél írója Mohi Pál, szintén Méry ta­nítványa volt, a jelzett időben az ötödik osztályt fejezte be.12 „D.[ícsértessék] a. K.[risztus] J.fezus] Ü.[dvözlégy] M.[ária] Szeretett főtisztelendő tanár ur! Midőn a múlt hó utolsó napján főtisztelendő Urnák a lefolyt iskola évben tett fáradozásaiért hálánkat valánk kifejezni, éreztük és tudtuk Kölcseyvel, hogy »hála, mely csupa szóval mondatik, nem egyéb, mint üres hang.« Éreztem és fájlaltam én, mert tudtam, hogy hálámat méltón soha sem róhatom le; azért némi öröm-érzet futá át keblemet hallván főtisztelendőségednek megbízását, minek eleget tenni, minden erőmből azonnal elhatározám. Örültem, hogy már tehetek valamicskét, habár csak valamicske is. A szándék, mely bennem volt, fényes sikerre jogosított, de itthon az álmodott fényes sikerről elment minden reményem; mert a mostani gyermekek nem játszanak semmi újat, mi meg egynéhány szelidebb és dal kíséretű játékot kivéve, csak katonásdit, zsiványost játszottunk, vagy pedig labdáztunk. A játékokból mos­tanáig ennyit gyűjtöttem: János ur készül németi Bécsbe, Lovai vannak nyergelőbe! János uram izenet, Izenetes izenet. Hajtsd előre magadat, És galambka nyakadat, A hajnali tánczban. Uj hold, fényes nap, Bucsus kapu tárva, Amoda van egy kis kapu Csak bújjál át rajta, rajta, rajta, rajta, rajta. E dalt összefogódzva, félkört képezve énekelik, s midőn oda érnek: Amoda van egy kis kapu; akkor a kör egyik szélén levő kettő összefogott kezöket fölemelik, s a többiek amint összefogódzvák sorban, mint kapun a »rajtát« hangoztatva átbújnak rajta. Ezután ha tetszik újra kezdik. Széna alia, széna alia, széna szakadékja,13 Benne vagyon egy szép asszony, karcsú a derékja. 200

Next

/
Oldalképek
Tartalom