Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/1. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Horváth Ciprián: X-XI. századi, tausírozással díszített, trapéz alakú kengyel Mosonmagyaróvár határából
HORVÁTH CIPRIÁN X-XI. SZÁZADI, TAUSÍROZÁSSAL DÍSZÍTETT, TRAPÉZ ALAKÚ KENGYE... muscai/muszkai kengyelpáron a minta körvonalán belül a raszteres kialakítás függőleges vonalai mélyebbek, míg a vízszintesek kevésbé mélyek és rövidebbek is. A lemezberakást imitáló egyenes vonalú és fekvő „V” alakot mutató minták raszteres kialakítású formáinál is megfigyelhető, hogy a minta hangsúlyos — függőleges, vagy szöget bezáró — részeit vastagabb vájattal, míg az ezeket keresztezőket vékonyabb vésettel alakították ki. Sajnos a kihullott — esetleg túlrestaurált — példányoknál nem vizsgálható, hogy a díszítő célzatú fém az alapfém síkja fölé emelkedett-e, ám úgy tűnik a kiemelkedő fémhuzalok elkalapálása általános gyakorlat lehetett, mely által a huzal így akár a vájat szélességének négyszeresét is mutathatta. Jellemző, hogy a bronz/réz huzal esetében a berakott fémszál magasabban emelkedik az alapfém síkja fölé, mint az ezüst változatoknál. Feltehetően az ezüst fizikai tulajdonságaiban is keresendő a magyarázat, hogy ezt a fémet többségében szélesebbre kalapálták (6. tábla 2.), esetenként olyan mértékben eldolgozva, hogy a huzalszálak egymással csaknem kötést hoztak létre, szinte alig emelkedve az alapfém síkja fölé, mint az a csongrádi (8. tábla) vagy a muscai/muszkai kengyelek ezüstberakásai esetében megfigyelhető. Mindössze néhány olyan kengyelt ismerek, melyeknél a szorosan egymás mellé helyezett bronz/réz huzalokat kalapálták el oly módon, hogy így azok egybefüggő lemez benyomását keltik. A díszítés természetszerűleg a kengyelek elülső oldalán kapott helyet az esetek többségében, mely a fül két oldalára, a nyakra, a szárakra, a talpaló szárakhoz közeli élére, valamint a szárak és a talpaló csatlakozási pontjainál megfigyelhető, különböző alakú gombokra is kiterjedhetett. A díszítés döntő többsége a szárak előlapján helyezkedett el, melyet befolyásolt azonban azok kialakítása. A többé-kevésbé négyzetes átmetszetű szárakra érvényes elsősorban, hogy a díszítés az előlapra jellemző. Ez utóbbiak külső oldalán egyedül a muscai/muszkai egyik kengyelpáron ismerek berakást, ám nem a szárakon megfigyelhető, lemez benyomását keltő, több, szorosan egymás mellé helyezett huzalból kialakított, hanem csupán egyetlen huzalból állót, mely a szárakat díszítő sávos minta közein helyezkedik el. A háromszöghöz hasonlító szárú példányoknál pedig az a szárak külső gerincéig húzódik. A kengyelfülek esetében kizárólagosan annak nyakhoz közeli két oldalának ívét követve helyezkedhetett el a huzalokból álló díszítés, mely egy-egy önálló huzalból, vagy több, szorosan egymás mellé helyezett és elkalapált — így egybefüggő lemez benyomását keltő — fémszálból állhatott. Kivétel természetesen itt is van: a Beszterce - Gyalap-tanyai kengyelen lemezberakás található a fül ívében, s hasonló feltételezhető a Cluj/Kolozsvár- Zápolya utcai darab esetében is. Az egymástól nem mindig pontosan elválasztható nyak és a fül alsó részének jellemző díszítőeleme a vízszintesen futó berakás. A talpaló élét pedig — többségében csupán a szárakhoz közeli részen, ritkán annak teljes élén — egy-egy huzal felhasználásával kialakított, ütemesen sorakozó egyenes vonalú, vagy farkasfogmintát utánzó berakás ékesíti. A szárak és a talpaló találkozásánál lévő gombok szögletes, díszítésre nagyobb fe-19
