Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/1. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Horváth Ciprián: X-XI. századi, tausírozással díszített, trapéz alakú kengyel Mosonmagyaróvár határából
ARRABONA 2012. 50/1. TANULMÁNYOK lületet kínáló darabjainál a sűrű huzalok alkotta, egybefüggő lemez benyomását keltő berakás a gyakori (8. tábla 2.), míg a kisebb gombokon kisebb számú huzalból álló, ütemes berakás szerepel. A díszítés kivitelezési folyamatához aprócska adalék, hogy a muscai/muszkai homokóra alakú mintákkal díszített példánynál először ezeket a mintákat készítette el a mester, majd a kengyelszárak középvonalában futó, egyetlen huzalból álló berakás készült el. Ugyancsak előbb készült a nyakon keresztben futó, egyenes vonalú berakás, melyet részben fed a nyak alatt, a száron lévő szintén egyenes vonalú dísz. Természetesen szintén fedi egymást a kengyelek nyaka alatt, a szárakon elhelyezkedő „X” alakú berakás is a kiskundorozsmai, a székesfehérvári és a mosonmagyaróvári kengyeleken, ám egymástól eltérő helyzetben. Az „X” jobb felső sarokból induló szára van felül a kiskundorozsmai és a székesfehérvári, míg alul a mosonmagyaróvári kengyelnél. A berakáshoz felhasznált anyagokat tekintve aranyberakással díszített kengyelt — tudomásom szerint — egyedül Periam/Pejámos lelőhelyéről közöltek. Mivel az aranyberakás meglehetősen ritka a honfoglalás kori leletanyagban, így nem zárható ki, hogy esetleg ebben az esetben is inkább aranyozott ezüst-, réz- vagy bronzhuzal lehetett. Ezüsthuzal díszítette a kengyelekjelentős részét.12 Magasabb a bronz aránya is, mely 14 sír kengyelei13 esetében került felhasználásra, rézhuzallal díszített kengyel pedig 4 temetkezésből ismert.14 Ritka a huzalból készült berakás felületének nemesfémmel történő bevonása. Aranyozott bronzhuzal három,15 aranyozott ezüsthuzal pedig két esetben16 ismert. Ez az ún. bichromikus technika (Gußmann 1994,135.) imitációjának is tekinthető, azonban ténylegesen kettős anyagfelhasználással díszített kengyelt nem ismerek. Összehasonlításul a lemezes berakással ellátott kengyeleknél mind az aranyozás, mind a bichromikus technika jóval elterjedtebb volt (Horváth 2009, 61., 17. j.), de felbukkan pl. a Karos - eperjesszögi I. temető körte alakú kengyelpárján (Fettich 1937,135., T. CXXXIII) és a Beregovo/Beregszász - kishegyi 1. és aTiszvasvári - Aranyakerti táblai 1. sír szablyájánis (Dienes 1996.; Révész 2005,180., IV-V. t., 14-15. kép), igazán gyakori azonban a kétélű kardoknál volt. A díszítésre felhasznált fémek anyagát és a technológiát tekintve a raszteres kialakítás kizárólag az ezüst esetében adatolható, míg a sima, egyetlen vájat mind az ezüst, mind a bronz/réz huzaloknál megfigyelhető. Ornamentika Az ornamentika elemei és a technikai kivitel kapcsolata nyilvánvaló, hiszen bizonyos minták bizonyos technikai megoldásokat követeltek. Az egyes díszítőelemeket tekintve az alábbiak különíthetők el, melyek többségében a geometrikus minták közé sorolhatók: I.a. Egyenes vonalú, vékonyabb, kb. 0,5-1,3 mm szélességű minta. I.b. Egyenes vonalú, vastagabb, kb. 2-6 — többségében 3,5-5,4 — mm szélességű minta. 20
