Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/1. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Nemesné Matus Zsanett: Csesznek váráról. Adalékok a XIX. századi rege műfajtörténetéhez
ARRABONA 2012. 50/1. TANULMÁNYOK Győzni láttzik, ’s bágyadtába Lankad, roskad, rogy a’ szűz. Viaskodik a’ földön is Rimánkodik - amannak Zabolátlan indulati Nagyobb lángra lobbannak. Kezembe vagy -igy bődül el a’ szörnyeteg, örökre Nekem kötött apád mikor El indult a’ Törökre [249.] Vagy szeretet, vagy örök kín Dühös boszu, vérengző Elégtétel, marczangolás, válasz, avagy menyegző Itt a’ szent hely kebelébe Ózd velem a’ szerelmet Itt pótold ki, itt fizesd meg a’ sok kínt és gyötrelmet. Tömbő a’ Kis Juczi tegnap Szirczre maga külde el Vissza jövet az ajtónál Éppen ekkor mene el Halja mind ezt, belsejébe mérges harag lobbana mint a’ villám a’ Templomba Hirtelen be toppana. [250.] Pethét izmos karjaival Erővel ki vetette Juczit a’ csúf fertelemtől meg ekképpen mentette mint a’ bágyott liliom szál szél vészén az esőnek Úgy lépdezet ki felé most Juczi karján Tömbének. E’ dolog a’ szépség között Csak hamar el hiredett Kebelekbe meg utálás Biszuállás gerjedett a’ Várnagy kit otthon hagyál Lárma küztött fuvatott ’s az egész nép Pethe eránt Hűségéről le mondott. [251.] Pethe, a’ kit most a’ szégyen, meg vettelés, gyalázat mint egy kortsot, ’s fajult lelket A’ porig le alázott Reményének büszke mentét nagy nehezzen nyögte el De szivének mélységébe undok boszut rejte el. Ritkán volt a’ Kisaszonnyal Ki kerülte az Embert Szobájába bé zárkózva napokon is el hevert Ott dolgozta, ott koholta Undival az átkozott Plánját, mellyel a’ Fejünkre vészéit, romlást, bajt hozott. [252.] Ma egy hete szokás ellem Vadász kürtöt fuvatot ’s a’ Várkapun mint a’ bödült Undival ki rugtatott Fél délig a’ vadász lárma ujjongató zajjának Riadási egész a’ vár Belsejéig hátának. Egyszerre az Erdőségen mély csendenség nyugodott se a’ Kürt hang, sem a Kutya ugatás nem hallatott. Hogy a’ hajtást már meg unta Mindnyájon mi azt véltük És hogy tüstént a’ Várba fog Teremni szinte féltük. [253.] Azonba, hah meg csalattunk Mert az egész vadászat nem egyébb volt, mint egy gyilkos áll orcza és ábrázat Mert a’ lármát Undi tette О pedig el vágtata Tamásiba, hol egy rabló Török csapat nyugtata. Csesznek vára fel adását ígéri a’ Basának a’ prasdából csupán Juczit Hadja fenn önn magának ’s hogy ha a’ szűz szép módjával Részére nem hajlana Úgy a’ Basa kínos boszut Ő érette állana. 184
